Hetikiadás, 1927. január-június
1927-02-22 / 8 [1511]
Szabó István kisgazdáképviselo a falusi kislakásépiftéVsi'ől. A falusi kislakásépités ügye mostanában erősen fogalalkoztatja nemcsak a politikai pártokat, kanén a közvéleményt is. A kislakásépito akcié tervezete mellett és ellene egyformán hangzottak el vélemények. A falusi kislakásépités tervezetéről munkaitársunk megkérdezte sokorópátkai Szabó István kisgazda képviselőt, aki a falusi nép között él és igy legjobban ismerheti hangulatát és kívánságait. A hozzá intézett kérdésekre a kisgazda képviselő és volt kisgazda miniszter a következőket mondót;a: -A dolog ugy áll, hogy tudomásom szerint a földreform során kiosztott házhelyek jelentékeny részén már saját erejükből felépítették házacskájukat a falusi kisemberek. Az előrelátó és kissé tűrhető anyagi viszonyok között lévő házhelyhez jutott emberek évek során mészletekben megszerezték a házépítéshez szükséges faanyagot, azt idővel megmunkáltatták, sőt a tehetősebbek legalább annyi kő, vagy tégla mennyiséget is szereztek, amivel a tetőzetet tárté oszlopokat felépíthették. - A többi már nem okozott nagy gondot, mert a falakat vályogból megépítették és ebben a munkában a rokonok és jóbarátok nagy megértéssel támogatták egymást. - A helyzetet tehát a Dunántúlon ugy ismerem, ho.y itt a telekhez jutottak legnagyobb része már felépitette a házát. Legalább is Győrmeoyőbeu, kerületemben igy van. A Dunántúlon a házhelyhez jutc ttaknak csak eSy kis százaléka szorul állami kölcsönre és az országnak ezen a részén nincs is. olyan nagy jelentősége annak a kérdésnek, ho^y az állJh, illetően a falusi kislakásépito szövetkezet kinek és milyen feltételek mellett ad ház,*<épitési kölcsönt. - Annál nagyobb azonban a jelentősébe ennek a kezdésnek az alföldi falusi nép szempontjából. Az Alföldön kevés a fa, igy aztán nagyon drága és azok a kisemberek, akik napszámból, vagy részes munkától élnek, az épületfa anyagát nem tudták ugy megszerezni, mint ahogy a dunántúliak. Ezek f'Z emberek teljes mértékben rá vannak utalva arra, hogy az állam kölcsönét igénybe vegyék, mert csal: igy képesek felépíteni házacskáikat. Nem mondom ezzel azt, hogy az Alföldön nem épült volna fel már jelentős szaftban uj ház a kiosztóit házhelyeken, ez azonban csak a tehetősebbsk részéről történhetett meg. - A kormány az olcsó kölcsön utján öt éven belül százezer leisembert kivan hoziá juttatni ahhoz, hogy felépitse hajlékát. ízt i 0 en nagy dolognak kell tartanunk, annál is inkább, mert ugy gondolom^ hogy tulajdonképen ennél többet is részesíthet kölcsönben az állam. tJg.fanis, ha a rövidlejáratú kölcsönöket visszafizetik, ugy. még ujabb rászorultak is részesülhetnek később a kölcsönben. Ez a kölcsön pedig igazán )lcsó, mert hiszen mindössze négy százalékos. Ilyen olcsó kamat mellett kiég a legjobb békevilágban sem adtak kölcsönt házépítésre. - Mindenesetre jobb volna, ha a kormány egyszerre elégíthetne ki kölcsön.:el minden igénylőt és nem kellene kizárni a kölcsönből a nőtleneket ^és gyermekteleneket. Be kell azonban látni azt, hogy ha erre nincs lehetőség, ugy el kell fogadnunk azt, amit kaphatunk. Az állam ereje még nem engedi meg, hogy minden igényt kielégíthessen, tehát -nagyon rossz politika volna azt mondani, hogy amiért nem kaphatunk meg mindent, nem kell semmi. •*• A kormány jnegmutatta, hogy a legteljesebb jóindulattal kezeli ezt a kérdést és megakarja adni a lehetőséget arra, hogy 1 eépüljenek a kisemberek telkei. Bízom abban is, hogy később annyira ja^ul a helyzet, hogy azokat is részesítheti az állam segítségben, akik ma még kimaradnak az igényjogosultak közül. Úgyszintén eljön az a lehetőség is, hogy a ko* rabban súlyosabb kamat-terhek mellett vállalt kölcsönöket is átcserélhesse]: erre az olcsó állani kölcsönre.