Hetikiadás, 1927. január-június

1927-01-18 / 3 [1511]

ii spanyolbetegségről. Mindnyájan emlékezünk még arra a pusztitésra, melyet a háború utáni években, de főként 1918-ban és 1920-ban a Spanyolországból előretört és e

gész Európán végigszántó, u.n. "spanyolbetegség" okozott. Maguk az orvosok is tanácstalanul állottak eleinte a pusztitó betegséggel szemben, sokszor minden lelkes fáradozás és a leggondosabb ápolás sem tudta meggátolni, hogy a megbetegedettek közül sokan -javarészt a fiatal, serdülő korban levők - rövid pár nap alatt áldozatául ne essenek a gyilkos fertőzésnek. Pár évi nyugalom után ma ismét kisérti hazánkat is a spanyolbetegség réme! Szükségesnek tartottuk ennélfogva, hogy fővárosi tudósitónk utján kikérjük véleményét egyik orvos-szakemberünknek a jelenlegi járványról és az ellene való védekezésről,"kij lapunk számára a következő nyilatkozatot tette t - Az európai államokból a Népszövetség egészségügyi szolgálata utján hozzánk is beérkezett jelentések azt mutatják, hogy a külföld számos államában nagyarányú influenzajárványok dúlnak. Megnyugtat azonban e jelentéseknek az a része, mely a járvány igen enyhe voltáról számol be, amit legjobban az bizonyit, ho^y a halálozások száma igen csekély,^A legtöbb államban typikus influenzas-hurut az, amiben a betegség^nyilvánul, hála Istennek, igen enyhe lefolyással. Az előfordult kevésszámú halálesetek sem mutatnak semmi hasonlatosságot a háború utáni nagy spanyoljárványokkal sőt feltűnő az, hogy a legtöbb halálozás az öregasszonyok között fordult elő. Az a meggyőződésünk, hogy a nedves, enyhe tél mindenesetre kedvez a betegség gyors terjedésének, hiszen az influenza eumu^y is - igen ^ragályos, de ugylátszik, hogy részben az emberek nagyobb ellnjtaallóképessége /ami a háború óta tagadhatatlanul növekedett/ részben a járvány enyhébb lefolyása miatt a veszedelem távolról sem akkora, mint volt a múltban, Hiányzik u— gyanis a megbetegedéseknek az a felette rosszindulatú jellege, ami az elmúlt járványokat jellemezte, a sziv és a véredényrendszer, valamint a tüá dők részéről fellépő súlyos komplikációk, melyekkel szemben tehetetlen volt az orvosi tudomány, Mindent összefoglalva, remélhetjük, hogy ha a járvány terjedése kapcsán nálunk is szaporodnak az influenzás betegségek, itt sem találkozunk olyan súlyos esetekkel, mint a múltban. Jelenleg ugycvH, nis még az influenza nálunk nem járványszerü, az esetek száma semmivel ' sem haladja meg a más esztendők megfelelő téli megbetegedéseinek számát. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy mindent el ne kövessünk a^ járvány terjedése ellen. Az influe^ya, mint mondottuk, igen ragályos ós igy nagyon nehéz a fertőzést meggátolni. Mégis az egyéni óvatosság nagyon sokat segithet abban, hogy a járványt meg ne kapjuk. Ismeretes, hogy a zsúfoltság nagyban elősegiti a betegség terjedését,^kerüljük tehát a tömött, rossz levegőjű helyeket. Köhögés, trüsszögő emberekkel lehetőleg ne beszélgessünk közelről, évjuk magunkat a megfázástól, nát_^ .-.

lQhától. Gyakran mossunk kezet, főleg étkezés előtt, kerüljük a közös pcftár. közös zsebkendő, közös törülköző használatát. Ha pedig mégis influenzát kao valaki, azonnal hivjon orvost, a környezetét tartsa távol magától, kézcsóktól, csöktél őrizkedjék a családban is mindenki, a szobákat gyakran szellőztessük és - ha a nap süt- az ágyneműt rakjupki. Szigorúan tartsa be mindenki az orvos utasitását és főleg tartózkodjék" a beteg a korai felkeléstől, mert régi tapasztalat, hogy az influenzának legjobb orvossága a hosszantartó fekvés, az egyenletes ágymeleg, Ha az egyéni védekezésre minden lehetőt megteszünk, remélhetjük, hogyha^párhuzamosan megtörténő hatósági járványellenes intézkedések segítségével sikerül meggátolni azt, hogy a járvány Magyarországra is átteijedjen. Örömmel közöljük a fenti illetékes nyilatkozatot és ámbár magunk ís azt tartjuk, hogy még a fölös óvatosság sem árt az egészség védelmében meg is megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy - egyelőre legalább - nagyobb' veszedelem nem fenyegeti az ország amúgy is sokat* szenvedett lakosságát. 9/