Hetikiadás, 1927. január-június
1927-04-12 / 15 [1511]
H e t, 1 k i a d á F . 15. sz. 1927 április 12. 6-oldal. A kartellek visszaélései e llen... Irta: Marschall Ferenc országgyűlési képviselő. Amióta Európa államai a védvámce politika útjára tértek, mötdjuk a mult század kilencvenes ével óta, sok szó esik a kartellekről. Vagyis az árakat r nesterségesen drágító nagyipari és nagykereskedelmi társulásokról, A drága védővámok ugyanis módot adnak a leiföldi nagyiparosoknak és nagykereskedőknek arra, hogy az egyes cikkek árát olyan mértékig drágítsák, amig az árak nem teszik lehetővé a külföldi áruk versenyét. Ehez az is szükséges, hogy a nagyipar csak annyit termeljen, a nagykereskedelem csak annyit hozzon forgalomba a belföldön, amennyi épen szükséges. Ne legyen na. rr y kínálat. Tehát a gyárak megegyeznek abban, hogy mindenikük csak bizonyos mennyiségű cikket gyárt és ezeket bizonyos áron adja el. A kartellek központosítják a nyersanyag beszerzését és az iparcikk árusitását. Megszabják, hogy az egyes gyáraknak milyen területen szabad és milyen áron a nyersanyagot beszerezni. /Ezt ray oni rozá.s.nak mandjuk./ Megegyezésre lépnek a nagykereskedőkkel a vásrrlási és eladási árak tekintetében. Vagyis ievonják a kartellszerződésbe ezeket is. A kartellek arra törnek, hogy minden gyárat és minden nagykereskedőt a kötelékükbe kényszerítsenek. Amelyik nem áll kötélnek, azt főleg Időleges árleszállításokkal károsítják, tönkre teszik. Minden uj gyár létre jövetelét megakadályozni igyekeznek. Mert nincs érdekükben az osztozó társak szaporítása. Munkásaik bérét szintén egyértelműen szabják meg, valamint a műszaki vezetőknek javadalmát is. A kartellvezető^ég igy valóságos monopolisztikus hatalmat elvez, amelyet a magas védővámokkal az állam is támogat. Az üzleti észjárást az ilyen hatalmi pozíció könnyen rácsábltja a visszaélő** sekre, a megokolatlan árdrágításokon, a gazdáktól beszerzett nyersanyagok árának leszorítására. A nyugat európai aaijy gyáros államok, Németország, NagyBritannia, Hollandia, Svédország, valamint az Eszakamerikai -gyesült Államok és a többi már régebben megalkották azokat a törve- ; nyéket, amelyek alapján a kartellek visszaéléseit megakadályozzák. Kartellbiróságok működnek, amelyiknél a kartellek által szorongatott gyárosok, kereskedők, fegyahfctók panaszt tehetnek. E birOsá- * goknál be kell mutatni minden kartellszerződést és pedig irásban, mert csak az g rásos szerződés érvényes. A birOság ahután megítéli, hogy a szerződés nem tartalmaze közveszedelmes kikötéseket s a panaszokat mind#g a fogyasztók, illetve iparosok és kereskedők reális, méltányos érdekei figyelembe vételével bírálja el. Nálunk az Országo s Ma :•• r G-azdasági Egyesület m^r 1904-ben kezdte sürgetni a kartélitörvény megalkotását,mert az ipari és kereskedelmi kartellek súlyát elsősorban a mezőgazdaság érzi. A gazdáknak nincs módjukban a saját termékeik tekintetéb en szentén kar— teliszerződésre lépni. Ezért van az, hogy például most, e. mezőgazdasági áruk egyszer annyival sem drágábbak, az iparcikkeket pedig három-ötszörös áron fizeti a gazda. Már 1904-ben kartell'lva volt nálunk hatvanféle t ipajcikk ,köztük a kőszén, vas, zománcozott edény, szappan, petróleum, cukor, sör, üveg, porcellán. Most minden iparcikkért kezdve a gyufán és ruhaneműn, kartellárakat fizet a gazda, épen ugy, mint gazdasági szerszámaiért, műtrágyáért, istállói kellékekért. Mig ő aránylag olcsón adja termékeit, addig drágán kell megfizetnie a gazdaságában szükséges iparcikkeket'. Ez drágitja a mezőgazdasági termelést. Tehát veszedelmezteti me ző gaz da ságunk versenvké pes ségé t a külföldi piacokon is.
