Hetikiadás, 1927. január-június

1927-04-05 / 14 [1511]

oo-tirv. n. nuűvíiii ŰÍÜJVLDJÍU JÍAJÍZJujjnyi U . ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Hetikiadás. i

Cszckció oldal. T» /Néhány szó a bélyeggyüjtés j elentóség érő 1" folytatása./ Minden kulturális előnyei mellett van a bélyeggyüjtesnek kiszámíthatatlan elő nye is .• Minden szépsége mellett, talán ez a legvonzóbb a gyűjtőre. Minden embernek tErmészetes igyekezete, hogy anyagi jólétét fokozza. Amellett, hogy bélyeggyűjtőst a legtöbb ember igazi passzióval űzi, sohasem feledkezik meg arril sem, hogy minden ujabb bélyeg megszerzése, mely gyűjteményéből hiányzott, egyúttal vagyonát is nö- '• veli. Az igazi bélyeggyiijtés az, ha valaki gyűjteményét kizárólag filatéliai uton, bélyegnek bélyegért való elcserélése utján gyarapitja.. Ezt mindenki^még a legszerényebb anyagi eszközökkel rendelkező ember is megteheti, Nem kell hozzá más, mint a napi levelezésről a bélyegeket levágni. Térrészétesen ugy, hogy a bélyegnek a legkisebb része se^sérülj ön meg, ezekből egyet-egyet eltérni, a többit pedig^másokért elcserélni. Végig kell böngészni nagyapó leveles ládáját, amelyből bizony igen értékes dolgokat lehet kihalászni. Egy 1871-ből való bélyegért ma egy millió koronán felül is szivesen fizetnek az emberek. A mult század nyolcvanas éveiben, amikor'a bélyeggyüjtés nálunk gnég gyermekcipőben járt az 1871-es kőnyomatos bélyegek százát 20-25 krajcárért pocsékolták el, nem gondoltak arra, hogy ezek a bélyegek nem egészen 50 évvel később ritkaságszámba fognak menni és aranyértékben is darabonként nagy összeget fognak megérni. á kis szélmotor. "Cegyünk egy.kb. 50 centiméter hosszú és 20 cm széles deszkalapot, amelyre hosszúsága irányában két 25-30 cm. magasságú és egymástól ugyanilyen távolságra levő merőleges tartó fa vagy vaslapocskát állítunk. Ennek a két tartólapnak felső részében egyforma magasságban kis lyukat faragunk melyen keresztül vastagabb drótot húzunk keresztül, ugy hogy könnyen forogjon a tartókban. A forgás megkönnyítésére egy csép ohjjai is megkenjük a két lyukat. A drótot, melynek külső végére kartonból, vagy bádogból való szélfogó propellert erősitünk, belső végét kétszeresen meghajtjuk, amivel a kettős számhoz, vagyis az S betűhöz hasonlé készülék jön létre. Ha már most a szél mozgásba hozza a szélfogó kerekét, vagyis a kis propellert a drótrudacska forogni kezd a tartókon és a belső oldalán behajtott vége emelkedő és sülyedó mozgásba jön, ugy-mintha csak valami emelőkar működne. Erre a belső karra nagyon egyszerűen ráerősíthetünk egy kis függőleges fürészt, mely a hátsó tartólaphoz erősitett kis karton, vagy falapocskán keresztül vágott nyilasban le és fel mozog és a szélfogőkerék erejével könnyen működésbe hozható. Tréfás trombita. Pajkos gyermekeknek való elég rossz tréfa lehet abból, ha egy papírhenger közepébe egy záró kerek szilárd lemezt'helyezünk, a szájhoz közelebb eső végéhez pedig ugyanolyan kerek lemezt illesztünk, melyen több kisebb és a közepében egy nagyobb átmérőjű lyukat vágunk. A két záró lemez közé egy kevés lisztet,/nem sokat, mert eldugaszolja a tollszárfyégét/ teszünk, aztán a szájhoz közelebbi lemezzel lezárva a nagyobb nyilason át két végén nyitott lúdtollszárat tolnak. A lisztes trombita ezzel már kész is van és várja az áldozatát.. A pajkos gyermek az asztalra teszi a trombitát.-.. Ha a megtréfálni szándékozott be jön/4 észrevesz i az asztalon levő trombitát megkérdezi, hogy mi az, mire azt a választ kapja, hogy most készült el az o.j trombita az öcskös részére.'"-.Majdnem bizonyos, hogy az áldozat okvetlenül belefúj a trombitába, mire- a külső fedéllemez apró nyilasain keresztül az arcába és a nyakába csal a készülékben levő liszt. Az ártatlan tréfa nagy riadalmat támaszt, de a póruljárt kiváncsicskodót könnyen lehűti az általános nevetés. i'jiidrft ^