Hetikiadás, 1927. január-június

1927-04-05 / 14 [1511]

He t i k iadás. 14. sz. 1927 április 5, "/.oldal. A rész letiizlet i fejlődés és ujabb formái. Két évvel ezelőtt, midőn pénzünk értéke megállapodott és a hosszabb időre való kalkuláció lehetővé vált, kezdett terjedni a részletre /aló vásárlás, Uem a közönség, hanem a kereskedők egyengették , az útját ennek a már békében is ismert vásárlási módnak, amely azonban csakhamar sokkal nagyobb méreteket, öltött, mint amilyen elterjedtsége valaha is volt. Természetesnek látszik ez azért, mert a romló pénz korszakában csak a vásárlók igen kis rétege tudta kielégiteni szükségleteit, mig a közönség nagyobb része kénytelen volt lemondani a legszükségesebb beszerzésekről is, Igy aztán,mikor a, gazdasági helyzet kissé rendbejött, felhalmozódott szükségletek vártak kielégítésre, anélkül azonban, hogy a közönség^vásárlóereje ennek megfelelően fokezódett volna. A kereskedők, hogy régi forgalmuknak legalább egy részét visszaszerezzék, ^alkalmazkodni akartak a viszonyokhoz és a vásárlás nagyobb arányú felélesztését a részletfizetés behozásával oróbálták lehetővé tenni, A részletüzlet azonban külön adminisztrálást igényel, a vásárlók hitelképességét ollenőrfenL kell, a könyvelés, inkasszálás sok költséget emészt és ezért a részletre való eladásnál magasabb árakat kellett szabni, ami igen sokszor a rendes árnak a másfélszereséig emelkedett, de gyakran a kétszeresét is elérte. A közönség vásárlóképessége igy elég hamar kimerült, mert hisz az árut jóval drágábban kellett vásárolnia a rendesnél, és több pénzt költött el, mint amennyit az ára ért. Igen sokan tul voltak terhelve a részletekkel, mert meggondolás nélkül vásároltak, ami azután a kereskedőknek okozott sok bajt s különösen a kisebb kereskedők kedvét tette el az uj üzletágtói. A részlet-vásárlási láz alábbhagyott, de nem szűnt meg, hanem uj formában éledt újra. Akik szolid elvekre akarják alapitani ezt az eladási módet, abból indultak ki, hogy nem szabad a közönségnek alkalmat nyújtania minden apróságnak részletre való beszerzéséhez, mert ez könnyelműséghez és eladósodáshoz vezet. Ott van helye a részletfizetésnek, ahol valaki igazán szükséges dolgot vásárol, de olyan árban, amelyet egyszerié nem tud előteremteni. Ilyen értelemben tényleg fejleszti a kereskedelmet a részletüzlet, mert a vásárlási lehetőségeket nagyobbítja. Hogy mennyire szükség van rá, bizonyltja ^ ^ egyébként az a v

erűimény is, hogy nem csak az elszegényedett államokban, hanem a gazdag Amerikában is rövid idő alatt eltérjedt, tehát korszükségletnek látszik, és a kereskedő és a közönség között egész uj viszonyt hoz létre, ^eguj abban a bankok is foglalkozni kezdtek ennek az üzletágnak a finanszírozásával és az általuk nyjjtott hitelek lehetővé tették, hogy a kereskedő a bolti áron alja a részletárut is. A részletüzlet ilyen formájában ugyanis nem a kereskedő adja a hitelt, hanem valamely pénzintézet. A kereskedők főleg nagyobb áruházak- és a bankok között ^az e^yütt-müködés ugy van szabályozva, hogy midőn a vevőnek a hitelképességét megállapították, az illető bizonyos összeg erejéig igazolványt kap, amellyel az áruházban tetszése szerint vásárolhat. A bank a kereskedőnek megfizeti az áiu ellenértékét, ezért a hitelért viszont ugy a vevő, mint a kereskedő 7 százalék kamatot törleszt. Ez a ? százalék a vevőt nem terheli túlságosan és a kereskedőnek is kifizetődik abban az esetben, ha a részletüzlet által fogalmát nagyobbítani tudja. Figyelembe kell venni, hogy a kereskedőnek megmarad készpénzfizetői vevőkére is. Ha tdiát a 7 százalékot az egész forgalmára és megnagyobbc^ dott üzletkörére számítja át, a kamaton az üzleti haszon oly kevés megterhelését jelentik, hogy emellett érdemes a részleteladással foglalkozni. Még igy is azonban sok kereskedő nem t .dott megbarátkozni a részletfizetéses üzlet gondolatával. ^Qty