Hetikiadás, 1927. január-június
1927-03-29 / 13 [1511]
/"Beethoven" folytatás./ Ezt a viszonyt u legtisztább barátság szőtte a két kongoniális lélek kösfcött és ez a viszony nagyjában még ma is f older itfetlen. Sokan a Beethoven életrajz irói közül azt hiszik, hogy Beethoven jegyet is váltott az ifjú grófnővel és a viszony csak azért nem folytatódott komolyabb formában, mert a jegyespár életkörülményei merőben ellenkeztek egymással. Nem a* társadalmi kasztrendszer lett volna az, amely válaszfalat emelt kettejük közé, mert hiszen Beethoven tudatában volt-es teljesen, értékelni b.irta szellemi nagyságának a társadalmi korlátokon túlemelkedő jelentőségét .- Inkább egy gyötrelmes testi'baj, a mindinkább fokozódó süketség .volt az, amely Beethovent hovatovább teljesen elzárta az emberek társa• ságából és mindjóbban magára utalta a költőt. Az emberekkel érintkeznie bajos és körülményes volt. A bonni Beethoven- múzeummá átalakított szülődhez ban őrzött sok száz irka, füzet, amikben a társalgó és B süket Beethoven keirták egymásnak kérdéseiket és feleleteiket, szomorú bizonyítékai annak a kétségbeejtő és keserves gyötrelmekkel vivődő korszaknak, amely ezután elkövetkezett és haláláig tartott. A betegség végzetes volt, mert gyógyitani nem lehetette. Beethoven mindinkább egyedül maradt nagy szeléével, a külső jelenségek, az emberek kicsinyes jövése-menése, a ,barátkozással járó^örömök és gondok megszűntek Beethovennek létezni. Ő csak már befelé nézett, a saját énjéből merített, elvonatkozva egészen a világtői, amiben élt. Csak a martenvásári tölgyfák susogtak a hallhatatlan kedvesről, csak a heiligenstadti magány képzetei, ahová testamentumát ment készite.i, zsongtak lelkében, amidőn legnagyobbszerü zenekölteraéryeit megalkotta. A szimfóniák, a "Jcilencedik" , a szonáták, mindegyik e^y-^Zy gyöngye annak a nagyszerű e'gyédülvaTóságnak, amiben Beethoven napjai elteltek. Beteges szeretete, amellyel megkínozta magát és unokaöccsét, akinek gyámja volt és nagy társtalanságában atyja is szeretett volna lenni, csak még jobban fokozták azt a szenvedést, amit az emberek okoztak neki. A hangok csodálatos birodalma volt az egyedüli hely, ahol lelke félszárnyút, azokba a régiókba, ahol már-már elveszni látszanak a földi emberek számára: a Missa Solemnis Istentől való ihletséget tételez fel. Az anyagi szükségek is mindinkább kezdtek jelentkezni ekkortájt. A nagy mecénás, az egykori tanítvány Rudolf főherce g nincsen, a bécsi arisztokrácia, a bőkezű Erdődyek , Lichnovskyak ES mindinkább viszszahuzódnak és a rezignáció egyro nagyobb lesz. A " démon" , ami Beetho-^ ven fülébe fészkelte magát, immár teljes diadalát aratja. A Fidelio első előadása botrányba fulladt és a süket Mester, aki a pulpituson hiába próbálta ráncbaszedni az opera zenekarát, végre tudatára ébredt a szörnyű valónak és levágta a karmesteri pálcát, az ünneplésre összegyűlt premier- közönség elől a nyitány közepén elmenekül 3 haza, bezárkózik szobájába és három napig étlen- szomjan, egyedül a mardosó belső láztól fűtve fekszik mozdulatlan. Ami ezután Beethoven élete, az már nem földiélet. 0 már csak saját magának van, de az embertársai, ismerősei, barátai számára nincsen többé. Egyedül bolyong Bécs körengetegóben. Senki se érti, de ő se ért senkit s az emberek néma tisztelettel és fájó szánakozással tekintenek reá. A betegség úrrá kezd válni a törékeny, öreg emberen. A viÉg is megmozdul, mert ahol csak érző sziv, kulturált elme van, megmozdul benne a részvét, a segiteni-akarás. A londoni filharmonikus társaság jótékonycólu hangversenye száz fontot juttat a beteg Beethovennek. De nem nyúlt már hozzá. A kis vagyonkával, ami Beethoven halála -után maradt, ez az utolsó segitség is a rajongva szeretett unokaöccsének jut. A betegség ^Mnapokig az ágyához láncolta, mig egy koratavaszi napon, hózivatar és mennydörgés közepette nagy lelke megvált tőle. A Beethoven-centenárium alkalmából Magyarország is jelentős részt kér abból a hódolati áldozásból, amivel az egész müveit világ járul mostanában Beethoven emléke elé. Hiszen a nagy Mester szivét a magyar föld melege dobogtatta meg egykoron és magyar nő mosolya, a szőp^ és s.zelid Brunswick Teréz gyöngéd jósága fakasztott' számára gyönyörűséget, kés -ennek"a tragikus sorsú nagy embernek utolsó sóhajtása vájjon^ nem hozzánk .szállott, vajjon ; nem neki szültak, a halhatatlan szerelmének, a mafeyar nőnek: Brunswick Terézia grófnőnek,..?
