Hetikiadás, 1926. július-december

1926-08-21 / 34 [1510]

Terieszti-e a pénz a betegséget? Nemrégiben érdekes cikk jelent meg erről a kérdésről egyik xrancie orvosi újságban. P'r hónappal ezelőtt ugyanis egy francia ember beadvánnyal fordult a pénzügyminiszterhez, amelyben kérte, hogy papir estére pénzt egyaránt -vessenek alá időnkint valamilyen alapos fertőtlenítésnek , nehogy a kö zönsé g, főleg a magukra még kellőleg vigyázni nem tudó gyermekeik, betegség veszedelmének legyenek kit éve ; s fc»ál tal , hogy fertőző- pénzdarabok mennek át a kezükön, Á francia pénzügyminiszter, ezer egyéb gondja között is, ráért arra, hogy a kérdéssel komolyan foglalkozzék és a beadványt kladtar- véleményezés végett- a francia orvosi akadémiának. AZ akad érni a a zutáru bi zott/Vág ot küldött ki a kérdés t anulmá.nyo zéáár a , amely nemrégiben t er je szt e tt e el ő véleményét a pénz fertőzőt tségéne k megállapítására irányuló kisérieteirő1.^z eredmény kedvezőbb,mlnt ahogy azt várnánk, főleg az éropénzekke nézve. A kísérletek ugyanis azt mutatják , hogy az ércpénzek, különösen a fényes, sima felületűek, t^hát azok, amelyek még nem koptak meg a hosszas használat során, majdnem teljesen mentesek a fertőző csiráktól. Tlyképen a fémből készült pénzek,- különösen amig ujak és ragyogóan " tiszták;!. ,- nem jelentenek az egészségre nagyobb vésze uelmet' azáltal , hogy a ragadós betegségek csiráit terjesztik. A már kissé megk opott t

ér de ssé vélt felületű ércpénzeken jcval több bacillust találtak a vizsgalatok, ami nem is csoda, ha meggonc| óljuk, ,hogy ezeken mégis jóval több apró, szabad szemmel - » nem is látható gödrocske , árkocska képződhetett a hosszas használat folyamán, tehát e pici élőlények számára sok búvóhely kínálkozik ía j tu k . Nálunk ugyan egyelőre az ércpénz kérdése még nem aktuális, bá tdestova itt is megjelennek az uj pengősök és filléresek, tehát nem lehet a kérdé,s mellett közömbösen elmennünk, de mégis Sokkal f ont osabb a papir pénz szennyezettsége, hiszen a mi banké-nk legtöbbje bizony már igen rég éta használatban van és éppen elég szenny rakodhatott le valamennyi r e .A ^f rancl a vizsgálatok azt deri_ tették ki, hogy a tissta,uj^i ,f ropogós" bankjegyeken,- főleg ha 7 szárazak,- alig volt az egészségre ártalmas baelllus kimutatható.* Annyira ment a dolog, hogy pl. difteri^ban szenvedő gyermekiek is adtak ilyen uj bankokat játékszerül és több/napi használat után sem sikerült ezeken kimutatni a dif teria baelllus át. Tlyképen az uj papírpénz szerepe szintén igen csekély kell, hogy legyen a betegségfek térje sztésé ben . Másképen áll a dolog a használt, gyüröttt , zsiros papírpénzzel. Izeknek a felületéről kaparékot vettek és azt mikroszkóp alatt me gvizsgálva^ azt találták, hogy már igen kis mennyiségű ilyen kaparékban százezer szárára tenyésztek a légár tal'ashTbb baci 1laaok is. Igy megtalálták ebben a kaparékban a tífusz, a vérbaj, •a dif téri a baelllus át is és még számos^, más, az emberi egészségre ártalmas apró élőlényt.Tudj uk ugyan, hogy a megbetegáés hez korántsem elegendő az, hogy a baelllus bejusson az ember testébe, de azért a zsíros, használt és piszkos-, papir pénzt mégsem tartiatjnk a mond ot tak' alap ján közömbösnek az egészségre. Legalábbis azt kell mondanunk, hogy a papírpénzzel való bánásnál nagyon is indokolt bizonyos Óvatosság, különösen a gyermekek részéről, akik még nem tudják a tisztaság parancsolatjait olyan öntudatosan követni, mint a felnettek. Legjobb t/ehát ilyen pénzt egyáltalán nem adni a gyermekek ke zéb e .