Hetikiadás, 1926. július-december
1926-08-17 / 33 [1510]
Tartózkodás.^, A tart u 2kodás nofaeS tulaj donság, havannák rendje módja szerint élünk vele, ha nem visszük túlzásba, szóval, ha a tartózkodást nem torzítjuk el gőggel és dölyffel. A tart°zkodás az önfegyelemnek egy módja, tulaj donképen formája annak a szempontnak, amely együtt jár az ítélőképességgel s amely tudtunkra adja, hogy a magunk teljes közvetlenségében, teljes őszinteségében nem adhatjuk magunkat mindenkinek, mert hiszen nem értenek meg bennünket, vagy, ami még rosszabb-, félreértenek bennünket* V...nne.k embe rek , aki kkel "szemben egyszerűen szükséges a tartózkodás álláspontjának alkalmazása, még pedig azért, mert hiszen az Illetők minden közvetlenségbe azonnal barátságot magyaráznak bele s miután ők maguk nem ismernek önfegyelmet és tapintatot, tehát a barátsággal vissza is élnek. A tart°zkodás amellett a tapintatosságnak is egyik ac megnyilatkozása. Bizonyos emberek esetében valósággal sértés számba megy az, hogyha túlságosan adják magukat. Séjcésszámba megy még pedig- azért, mert az illetők maguk-nem közvetlenek, mert az illetők maguk nem tudják a világot tárt karokkal megközelíteni s azért képtelenek megérteni azt az >mbert, aki'<szivét csakugyan meg-mutat ja a nyilvánosságnak, akár öröm, akár pedig panasz él ebben a szívben. Tly en körüImény e k kö zepet t e ny i 1 vánvaló , hogy a t arfzkodás nak meg van a. maga létjogosultsága. -Nyi Iván val c , hogy a / tartózkodás, ha nem is kellemes, de feltétlenül szükséges erény, szóval valami, amit adott esetben, talán jobb meggyőződésünk ell f nére, fLe tapintatból és szükségességbei, alkalmaznunk kell. Persze azok, akik túlzásba viszik, elvetik a sulykot, u'ivet.ik -jgyrészt ugy, hogy immár a tartózkodásuk sértéssáámba ^ c gy> m'srészt pedig ugy, hogy olyan es<tben is alkalmazzák, amikorarra semmi szükség nincsen. Tlyen esetben a tart" 'eoüás már ge-ggé fajul, már - ostoba hivalkodássá torzul, már ké t sé gtelcnül olyan a jellege,hogy nyugodtan és indokoltan kínosnak kell nevezni. azért, mert valaki tart°zkoőí , abból még korántsem következik, hogy az illetőnek ne legyen érz~ite a d-mokratlkus érintkezési forma irá nt.' Hogy i sne lenne ! Legfeljebb azoknak a szempontjából nem, akik azt hiszik, hogy a demokratikus érintkezési forma • ;:yértelmű a brutális nyíltsággal. De akik a demokratikus érintkezési formát Így értelmezik, azoknak halvány sejtelmük sincs arról, hogy a demokrá ci ának t ul aj dónké pen hevelo tényezőnek kellene lennie s a nevelés egyik ered menye a tepintat másokkal szemben, még ha ezt a tapintatot es'tleg tartózkodásnak nevezzük 1s. T genis, a tartózkodás indokolt, a tartózkodás c séges, meg pedig az-ért , mert hiszen az emberek jelenteké nv fVf még- nem éret*; arra, hogy velük szemben a teljes nyíltan- pivííii lc ' kalmazzuk. ^ Bt a± ~ . A tartózkodásija em hazugság , csak t ompi t ot t * szint* seg, azaz az az őszinteség, amely fokát annak az embernek a szín" vonalától teszi függővé, akinele szól.
