Hetikiadás, 1926. július-december

1926-12-28 / 52 [1510]

- Ez már di csér-.-1 .• s dclog! - „.ondotta nagyanyó c egy percre elgyönyörködött a kislar.von, aki egész belepirult vőlegénye dicééretébr. - Bizony, bizony, cz dicséret?? dolog. - D. hét 3 .a^nd^n tekintetben különb, ni nt mások - toldotta meg.a kislány. - Olyan udvarias, hogy még most is mindig megkérdi , ni előtt rágyújtana, hogy ne gengc den-fe ? Én azt hiszen, kegy 3 né g kánikulában !.S felvenné az érn.legi tőt, ha kivenném. M-rt nincs olyan áldozat, amit neg ne hozna érten. Persze, hiszen ő nár egészen nodern ember. Igaz is, nagyanyó: milyenek voltak a naga lánykorában a férfiak? Tudtak-e áldozatot hozni? Nagyanyó fölemelt- szelíd fejét s a kislánynak ugy tűnt, aintha a füléig elpirult volna. Egy ideig nen válaszolt az öregasszony, csak elnézett a tornác párkánya fölött, csendes mos Sál y lopódzott az arcára, aztán beszélni kezdett halkan, zümmögő hangon, mintha önönnagának mesélne. - Az én koromban Km. Tolt egyszer, régen veit, volt egyszer egy kislány! Kék volt a szeme, szőke volt a haja s egészen kiccik: kislány volt. Hát ez a kislány, hetyke egy jószág volt. Cgak ug

v járt a férfiak között, mint valami hordegki sasszonyka.Azok.-eg nagy bolondul szinte bomlottak utána. Volt, amelyik egy hétig nen .feküdt le csak azért, hogy hét éjszakán át elsőnek adhass son éjjeli zenét. A másik neg nyolcszor bukott meg a vizsgáján, csakhogy el ne kerüi^Ön abból a várasból. Csak egy legény n,m bomlott; a kislány után. Szótalan, csöndes óriás volt. Ott járt áz is az ablak alatt, de sohasem csünált olyan kedves bolondságokat a lány kedvéért, mint a többiek. Egyszer aztán valami majálisról jöttek haza. A kislány, a szül<-1.

; meg az egész, bolondos, sr.rclmcs akrdémie. S az a csacsi kislány egész uton ugratta a fiukat. - Csináljanak, valami bolondságot! - mondotta. No hát csin'ltak is * AZ jyik hazáig kézen járt. A másik fölült egyik társa vállára és kukorékolt, mint egy veszekedett kakas. A harmadik fölvett egy sétatéri padot a hátára s azon ekerta hevav 1 nn.1 a k 1 s 1 ány t.» - Jaj de bolondos vil'g lehetett az, nagyanyó! - kacagott . az unoka. - Nagyanyó, bólintott s folytatta: - Az a kislány neg nevetett s meg tudta volna csókolni azokat a szele verdieket. Még be is invitáltak őket korhelyl.vesre, mikor hazaértek. Csak az az egy legény nem tett Semmi bolondságét. Hallgatott, egyre hallgatott. S akkorákat sóhajtott, hogy majd elvit te. a szele a társaságot. A korhelylevesnél aztán tovébbkacagtok. A kislány megint incselkedni kezdett. - Ig:n, - mondotta - ilyen bolondságokat megtesznek egy leány ke dvéé r t, üdve r o lni , Ígérgetni, h? kell/ t cté gc.st állni vagy hajnalig kukorékolni, azt tudnak. De val° jíbrn, ájég a kisujjukat sem tudják feláldozni, • a.z asszonyért.*- A fiuk esküdöztek, fogadkoztak. Egyetlenegy, a hallgatag legény állott föl s ment ki. Egy perc múlva bejött, a balkeze kisujjéből dölt a vér s a jobbkezében még ott volt a konyhakér. - "essék, kisasszony - mondotta vállat vonva - vannak férfiak, akik megteszik. Bgyszerro vége volt a hul- tságnak. A kislány ^okogv:- kötözte be azt, a csonka kisujjat. .. Rég volt. Akkori ben 1 Íven'férfiak is voltak Nagyanyó elhallgatott s p szeme, fátyolos Szolid szene átnézett a tornác párkány án s ott kelmdczott" az udvaron tul a virágos gyümölcsfék tájén. - Es azt ári, nagyanyó, hegy volt aztán? -sürgette az- unoka. - Aztán?.... Másnap menyasszonya volt annak a 1 -rendnek az a lány. _ m /"F r\ T TT +• O +• A O VX fr 4" V r- A ~\r /