Hetikiadás, 1926. július-december
1926-12-14 / 50 [1510]
Amatör labdarúgásunk sorvadasa. Négy esztendős elvi csatározás eredményeképen ez év őszén végre sikerült megtisztítani a magyar labdarúgást^attél a szellemtol, amely a háborút követő evekben annyira aláásta szinte már nemzetivé lett sportunkat, hogy nemzetközi viszonylatban egymásután fájdalmas kudarcokkal kellett megelégednünk. Az amatőrök és álamatorök szétválasztása -yárakozásunl ellenére olyan sikerekkel lepett meg bennünket, hogy sokan már emiatt kezdtek aggódni, mert a jóból is megárt a sok. Igazuk lett. n csehek és osztráok^legyőzése fellelkesítette a közönséget, felrázta nemtörődömségéből a most már nyiltan hivatásos játékosgárdát; talán még jobban összeforrott a játékos a közönseggel, mint azokban a boldog békeévekben, amikor a magyar labdarúgást az FTC jelentette. Most annyiban változott a helyzet, hogy a közönség kedvencei a hivatásos játákosok lettek és az amatőrökkel majdnem senki sem törődik, Labdarúgásunk szelleme megtisztult, megnemesedett, azonban a közönség szeszélye csak azt szereti, azért lelkesedik, annak a játékát nézi meg, amelyik pénzért rúgja a labdát. Ha alaposan megvizsgáljuk az okot, nem csodálkozhatunk a közönség viselkedésén, mert a mai elesett gazdasági viszonyok között kevés embernek van pénze szórakozásra, ha pedig mégis felkeresi a sporttelepeket, oda megy, ahol viszonylagosan a legjobbat, a legtökéletesebbet kapja. Budapesten, Szegeden, Szombathelyen, Debrecenben, Miskolcon és Kaposváron a legnagyobb klasszisu csapatok professzionátusok lettek, a magyar amatőr labdarúgás nemzetközi mértékkel mérve, máról-holnapra megsemmisült. Első pillanatra^merésznek látszik ez a megállapítás, de - sajnos, - igy van.A "k-n— dapsti első osztály közül a BEnC es a Törekvés maradt amatőr. » BE..C két es tendeig diadalmasan állta a harcctm az ál .amatőrökkel, azonban most az őszei négy^legjobbja elszerződött hivatásos játékosnak s ezzel megszűnt az a vonzó, erő és.sportbéli érték, ami az egyetemiek csapatát mindég veszélyes ellenfélé és abszolút értékfe tette. A Törekvés nem sok vizet zavart az első osztályban, mert az ál_amator világban két csapatra való saját nevelésű válogatott játékosa /: f'írzur, ürik, Viola, Ging, Tritz, Weber stb.:/ ment át nagyobb egyesületbe. Mindenki a BEAC-ban reménykedett, azonban az egyetem: csapat a vidékiekkel együtt árnyéka lett önmagának; ha pedig teljesitő képességüket mérlegeljük, bizony a budapesti volt második osztály szinvonalat alig ütik meg. Ez a magyarázata a közönség elfordulásának a fővárosban és vidéken is. Szomorúan láttuk deczember Q.án a Magyar Kupa döntőmérközésén, hogy az egyesületi vezetők és a sajfőképviselői mellett, tizenkilenc fizető néző lézengett a Kungária-ut .pálya hatalmas tribünjei alatt, mert sem a BEAC-ban. sem a KiC-ban nem volt olyan név, amelyik vonzotta volna a közönséget. Vidéken is hasonló részvétlenség kiséri az amatörök küzdelmeit és csak u hivatásos csapatok játékára özönlik a kivác'siak tömege, de azért nincs okunk, a kétségbeesésre, mert az egész világon igy volt és igy van a szétválasztás utáni években, nnglia példája azonban azt mutatja, hogy Í ^közönség idővel ismét visszatér első kedvenceihez, akik ugy / /m í 'lálják meg az^érdeklődést, hogy jcbban játszanak elődjeiknél, tanulnak a professzionistáktól, ami végeredményben azt jelenti, hogy az amatör labdarúgás csak nyert a szétválasztásból, ha átmenetileg nagy hanyatlást is látunk.-
