Hetikiadás, 1926. január-június

1926-06-01 / 22 [1508]

A2 epaer narca a természettel. * Az e mbe ít nag yon gyakran di r .tg? 1 j ák , sőt elnyomják a terme­szein erők. AZ embert •befolyásollak a természeti erők, irányítják és a hatásuk alatt tartják. Ugyanakkor azonban nagyon gyakran, az ember maga ugy formálja a természeti erőket, ahogy akarja, ahogy azt az ér­dekei megkívánják. Ez a megállapítás áll amegett az uj tudomány megett, an: ly nok^omberi földrajz'' a neve, a amelyet legutóbb felvettek a College de Francé tanítási programmjá.ba. Az uj tudomány kathedrá.jft Jean Bruhnes prof e ssz or foglal j a el. Professzor Bruhnes legutóbb nagyon érdekes előadást tartót Montreálban, egy tudományos társaság előtt. A bbe.n az előadásában az embert mutatta be, mint.a természeti erők felhasználóját, formálóját. Az a történet, amelyet a professzor 'lőadott, feltétlenül nagyon érdekes, sőt érdekfeszítő. A'& ember a legprimitívebb állapotában barlanglakásokban lakott, az agyagba és a kősziklába vájt odúkat és abban lakott. Azután jöttek a sátorfajta építkezések. Állati bőrökből épitettek maguknak lakást az emberek. Aizután áttért Dk a különböző f aalkotmány okra, amelyeket vi : J szont, sörrendben, a kőből a téglából épített házak követt ;ék. Ezt logikusan követte az az állapot i midőn a házakat nem épitették egymástól nagy távolságo kra. Az állandó érintkezés megkö­vetelte, hogy egymáshoz közel éptkozzenek. Igy keletkeztek a városok. A primitiv városok voltak t ulaj donkép eni első jelei annak, hogy '.«,*.. .• "* az ember, megje­lent a földön. A városok fejlődése után következett, hogy JZ embrr uta­kat kezdett építeni, kezdte kiirtani az őserdőket, kezdte megszabályoz­ni a f oly ólat és tavakat, megnyergelte a természet Őséről t, hogy. azo­kat a saját létérdekében felhasználja. És a természet engedelmesen meghajolt előtte. Az ember, akármerre fordult és ment, mindenütt éreztette a hatalmát, az erejét, az ügyességát. Az emberben egész határozottan >- megvan a formáló erő géniuszza. Ez a géniusz sok esetben t'ljosen megváltoztatta a gló­buszt.. Térületek tünt k el a föld felszínéről - az ember tüntette el ezeket; átformálta az eredeti alakjukat és berendezésüket a saját maga használatára. Az emberi civilizáció a favágó nyomában masirózott. Amer­re a favágó elhaladt, ott utak és uj szabad területek támadtak, amelyei re az emberi civilizáció azonnal rátette a lábát. A gabona ne müeke t és egyéb terményeket az ember a legősibb időtől kezdve már kultiválta. Ebben a tudományban az ember, a francia professzor szerint, óriási előhaladá.st tett. Ma. nem kevesebb, mint háromszáz ember által kultivált nö­vényt ismerünk, A néhai Luther Borbank megmutatta, hogy még a növényi Siet regulázása felett is milyen óriási hatalma van az embernek. Hogy az embernek az állatok felett milyen, szinte koriái lan hatalma van, azt taián semmi sem igazolja jobban, mint az az egy statisztikai adat, hogy az ember kétszáz állatfajtát dirigál. -A tudom' segítségével különböző találmányok által az ember biztosította magának az uralmát az ásványok világa f -lett.- Az ember hatalma ugy nőtt axter­mé sze ti erők felett, amint e-zek a természeti erők felderültek az embem kutató elméje előtt. Vannak a természetbon destruktív orők, Ezeket az erőket -t az ember vagy véglegesen leágazta, vagy a békés fejlődés szolga' tíba állította. - Az ember küzdelme a természettel még egyre fclyik.Tr: mészé te sen, az emberiség életében még túlságosan rövid idő telt el edd: ahhoz, hogy meglehessen jósolni, hogy melyik lesz a győztes. Az eredmé­nyek eddig az ember mellett s zó inak .-Két ség tele n, hogy a természet erő: az ember ma biztosabban ta.-tia hatalmában, mint eddi? bármikor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom