Hetikiadás, 1926. január-június
1926-03-26 / húsvét [1508]
Hús véti lai-szám előtt nea közölhetö$ sz. 1926. Wolá Halott a Tiszán. Irta'- Csanádv György. Szellő suhan a hirrel. Parti bokrok **ajólnak halkan egymás füléhez: - "Mést nem ringat el igy, Ilyen szelíden, ily nyugalommal, Valakit hoz a viz halottan, fehéren." •^arj át keresztbe tette a mellén, Ée£ogta szemét a béke szépen, eloldott, megtört teste tutaján Táncol egy patkány didergőn, félve Ö hajt mosolyogva, némán, süketen, Körülötte.zsoltárt dünnyögnek lágyan Hal ott mosó, sirató, vén habok. Szólithatatlan és kitudhatatlan. Honnét jő, mért jő, ki lehet? Halott. Kezdte Küküllő talán temetni , Maros kisérte eddig, Hajt nyilt homlokkal, hajt feketén, Feszes derékkal, ünneplőben, •kiként hogy ur volt s mandc tt mindig. Messziről jő, mégsem hcz semmi hirt. Hábizva nincs semmi üzenet, De ő mag> a hir: Erdély! 0 igy bocsát el. ös ter ebély ed Igy veszt el, igy széleszt el 'Egyenként, holtan , temet et le nül Minden-egy falevelet. Ö cél felé hajt biztos-egyedül, .ajkán panasz, könny, átok, sikoly, ének, • Imádság megszakadt, Két parton, pártos, külön két partén Bámulják lármís magyar madarak, Találgatják, vitatják, tűrik.... Ö meg nem áll. H a j t, egyre hajt, Uj nap elé. - Számot tesz minden óra, Mátkája most indul találkozóra Olt hűvös utján a Duna íaM.-
