Hetikiadás, 1926. január-június
1926-03-26 / húsvét [1508]
sz, 1925. y tf.oldal. Lul u /IJ . folyta tás.y Később a v zonban teljes részletességgel beszánolt mindenről, an.it az .uj_ főhadnagyról tudott. - Nagyon tisztességes, szerény, jóravaló fiatal ember. Nem kártyás, nem szoknyabolond, nem'valami nagyon mulatós. - Ilona néni fokozódó érdeklődéssel hallgatta hites ura', kije le nt éssit, a kislány azonban közönyös arccal eszegetett. - S mindezeket kitől tudc d» Zsiga? - kérdezte a tésztánál az ass z ony. Sgy régi barátomtól, aki igen meleghangú levélben ajánlotta öt pártfogásomba. - A főhadnagyot az alispánéba? fii köze van a h" cser égnek a \ kö zigazgatásho z? Zsiga bácsi akkor már fö_-alá-sétált m hosszú száru pipáját himbálva gyújtott rá. - Az a régi baráitom, a vadásztársulat elnöke abban a bizonyos tiszántúli városban. - Josszus, talán csak nt in vadászember az a főhadnagy? - riadt föl Ilona néni. Még peűig kitűnő. Nagyszerű vadász és kutyái doni tó. Egészen esc dálatos dolgokat ir róla a barátom, aki éppen r zért hozzám, mint az itteni vadászok elnökéhez ajánlotta.- Na, akkor már - leget tudok az uj főhadnagy úrról. Azt megmondom, lányom, hogy holmi megismerkedésről szó sr leh t. Az apád ut án mé g e gy vadász a h'zb an ? A zt n em! - Le anyám, lei mondta, hogy közénk jön? Ki mondta, hogy a 'házban' lesz?' - Nem is Ijessz! is ajánlanám;! Szólt és kirobogott 39 darab kulcsát h rciasán csörgetve. Zsiga bácsi pedig összekacsintott a kislánnyal. - Hj&, cz az egytlon bűne. Hogy vadászik. Pedig helyre legény ugyancsak, frgye, kis verebem? Hanem a kislány toppantott. - Én ugy látom^ hogy akármilyen dicséretes virágszál is: kiállhatatlan fráter. Szoba se állnék vele. Oh, mily gyarló az emberi nem, amig itt bolyong a földi tereken! Tesz, gondol, határoz, tervez és mégis vajmi kovés dolog történik ugy, ahogy akarja. Mert csalfa körülmények j á. tszadoznak velünk.... Szolid májusi délután volt s a kislány •a Népkert egy árnyas plantánja alatt üldögélt. Ölében könyv feküdt s nagy, nagy átitattál merült el bonni, mig Lulu ur csöndes, filozofikus szemlélődéssel járkált körülötte. A népkert csaknem üres volt. hétköznap nem nagyon érnek rá az emberek, lm annál jobban ráért egy sereg .bő szavú naplopó madár. Hiy . gók, verebeié csipogtak, jJüttyögettók a kert i.fju lombjai között. Le hiszen fütyülhettek sziv s zaka dási g. A kislány egész'lelkóvel figyelt o ^Balduin lovag és a Kunigunda várkisasszony sJzivrcpesztően megható históriáját s dehogy törődött a rigókkal s a csatangoló Luluval. Sőt még azt sem ve t-t u észre, hogy a nap nevetve kapja le fejét az égbolt pereme alá s már csak félszemmel pislogakacag bele a md$usi alkonyatba^ • Bizony alkonyodett, S a kisl-ány egyszrr csak nagyri adtán vette észre,, hogy egyedül van az elhagyott ligetben. Szőke kis fején at.suh.anb a "megfagyó tt gy rmok" cimü vers ijesztő szomorúsága s noha az árnyak még csak a fák lombjai közt bujkáltak, rémülten kapta öS3ze magát, hogy hazasiessen. Körülnézett s el kiáltotta magát:/ Áh5 /folvtátása köv. /
