Hetikiadás, 1925. július-december
1925-08-13 / 63 [1507]
Ha nem állna annyi, gyár munka nélkül az egész világon, ha az európai nemzetek jobbaa élhetnének és többet vásárolhatnának, ha a gazdák ne... félnének a jó terméstől, aert az a nyakukon marad, ha a termelt árunak meg volna a piaca, ha Amerikában nem égetnének ol a tcaim&lŐk ropp/ji*ít mennyiségű gyapotot, mivel nem tudják azt eladni: ha tehát a produkció és a fogyasztás t egyensúlyban volna, a gazdasági vállakózás nőm járna olyan nagy rizikóval, min"! $ia, ha könnyebben, lehetne hitelt kapni, akkor az arany és az áru békebeli viszonya ujboi helyroállna.Akkor egy árucikk,nnk az előállítási költsége, amaly békében 1 aranykorona volt, ma^ismét egy aranykoronára csökkenne*, tehát az áru 1 aranykoronáért újból meg volna kapható.'Ezt azonban egyelőre nem remélhetjü 1és sáámolnunk kell azzal, hogy ha mósfél aranykoronád kell fizetnünk a békebeli 1 aranykoronás áruért. Tehát az életfent art ás az egész vonalon másfélszeresére drágult.Amig az aranykorona csak 14.500 szorosa a papirkoronának, addig az átlagos árnivó nem ennek megfelelően 14.500 szorosa a békebelinek, hanem ennek még a felével több, azaz 21.750szerese. Mikor tehát azt mondtuk, hogy a marha és sertéshús 17.000-ssc annyiba kerül, mint a jó békevllágban, jogosan állíthattuk, hogy ez az ár a mai általános drágulásnak alatta marad, mert az általános drágul' a világpiacokon mindenütt kb. 21.750-szeres volna, papirkoronával a;.' aitva.Bst persze nem ugy kell érteni, hegy a külföldi piacokon ép a sertés és a marhahús drágább , mint nálunk, hanaci, hogy az általános drágulás, tehát a megélhetési költségek nagyobbak, mint az az áremelkedés, amit úálunk a marha és sertéshús felmutat.A cukorba férfi és női ruha, a hagyma,a tej, még mind alatta maradnak a világpiaci ^átlagos áremelkedésnek, A szappan, eipő, vászon, kötött-áru már némileg meghaladják a 21.750-szercs drágulás mértékét: legdrágábbak pedig az újság, a kenyér, a szén és a tojás, amelyek a bátebcli árnivónak a 2Í.0O0 -szeresén állnak. Ha aa életfenntartásunkra csupán hífcrgonyara volna szükségünk, akkor 12.500- szorosát kellene kapni a békebeli jövedelmünknek, vagy fizetésünknek, hogv ugyannyir fogyaszthassunk, mint azelőtt. Ha csupán tojásból élnénk akkor 25 ezerszer annyi& költőpénzre volna szükségünk, mint 1914-ben.Amikör tehát egyik cikk olcsóbb mint békében, a másik pedig drágább, nehéz kissámitani az életfenntartás átlagos drágulását, mert az egyik ember ebből a cikkből fogyaszt többet, a mások pedig a másakból. általában ka ol lehet fogadni azonban,hogy a drágulás közel 22 ezerszeres, tehát papirkoronában kb.. 22 ezerszer annyi jövődelemre van szükségünk, mint régen, ha éppen ugy akarunk élni, mint azelőtt.A drágaság azért tűnik fel olyan nagynak, azért okoz oly sok embernek gondot, mert ezt a 22 ezrrszeres jövedelmet.alig tudja valaki magának biztositani. Hiszen a tisztviselő és a munkásfizetések nem érik el a rórgi fizptéseknek az aranyértékét sem, nem,hbg; a másfélszeres aranyértéket elérnék', ami kellene ahhoz, hogy ugyannyi árut vásárolhassanak, mint valaha. Miíiílhogy az állam és a társadalom elszegényedett, a köztisstviselők és e szabadioglalkozásuak, mint a mé i nökök ás orvosok is kevesebbet keresnek.mint azelőtt. Az a termelt" ,akí burgonyát ad el, szintén rosszabbul játy mint békében, mert hisz a termelési költségek aranyban emelkedtek, -viszont a bArgony ; ára, min; fentebb emlitettük az aranyparitásnak jóval alatta áll. Ezek a példák mutatják, hogy ma majdnem mindenki erősen^érzi a drágaságot, ós majd.nea mindenki kénytelen szegényesebb életmódot folytatni, mint amilyenhez szokva volt .Legutóbb a javulási folyamat már megindult azáltal, hog az állam a pénzügyeit^rendbeszedte, a fizetéseket fclcnelte, ami által a tisztviselők vásárlóképességc növekedett, továbbá, hogy mérsékelték az adókat és illetékeköt, aminek következtében az., áru olcsóbban jut a fogyasztóhoz és a megélhetés gondjai csökkc-.'.nnek. Az idei jó termés minden bizonnyal nagyon kedvezően fogja befolyásolni ezt a javulási folyamatot.
