Hetikiadás, 1925. július-december

1925-12-28 / 101 [1507]

A nyírfák. QlSZAGüb LEVÉLTÁR i K szekció Irta: Bethlen Margit grófnő. Senkisem tudta, honné't jött. Egy napon ott volt a falubans azóta ott is van. Már régóta. Az emberek megszokták. Non árt senkinek, ig^z, hogy nem is használ. Időről-időre betér egy-egy házba ^s leül az asztal mellé. Nem szél semmit, nem kér; ha adnak valamit el^be, azt megeszi, ha. nem, ugy egy idomulva felkel és odébb all. Lobogó feh^r haja hosszan leng utána. Ha kérdezik, honnan jön, azt feleli: a nyircsből. Ha kérdezik, hová megy, azt mondja: a nyűresbe. Többet nem mond, csak jár, egyre jár, tágranyilt, nagy. kereső szemnél nézve maga ele. Holdvilágos, tiszta éjszakákon van leginkább megbolondulva. Ilyenkor az egész éjjelt kint tölti a nyiresben. Kitárt karokkal j-r a fehértörzsü fák között, mintha át akarná őket ölelni és néha, taikor a szél megremegteti ezüst hajú lombjaikat, térdre hull előttük es hoszszan beszél hozzájuk. A falubeli gyerekek már többször meglesték ilyenkor, de oly értelmetlen dolgoaat mondott, hogy alig is lehetett megjegyezni. Valami királynőről beszél mindig, aki magával vitte,

t

régen, nagyon regen: »Arany volt a hajam, ezüstté vált azóta. Olyanná, mint a ruhád, mikor először láttalak a fehér nyirfak között táncolni a holdfényben.. Fehérebb voltál, mint ok, fehérebb és karcsúbb. Most is olyannak latlak, szerelmem fehér királynője. Hétszer hét esztendőt töltöttem elbűvölten trónod zsámolya előtt. Hogy is mondtad? - Amig a vagy szárnya meg nem lebben lelkedben mas asszony után... - Hétszer hét pillanatig voltai az enyém. Es ha nincs az a másik, a másik, akit nem is szerettem, cs-k vágytam utána futólag, mert nem szeretett ós neg nem volt az enyém. ... Amikor a vágy szele megérinti testedet, már nála is vagy....ugy mondtad. Es igazad volt! Felébredtem és nála voltom, nála, aki már nem kellett, mielőtt az enyém lett volna. Es azóta kereslek, kereslek fájó, vágyó, kinos epedéssel, szélben, hób^n, aran^ napsugárban, fűben, fában, holdvilág táncában, téged, mindig csak téged!" A gyerekek már nen is értik, mind sebesebben beszél, felni kezdenek tőle, már sfcinte kiált, azután felugrik és el kezd futni kitárt karral, lobogó fehér hajjal, tágra nyilt, révedező, koreső szemnél tovább, tovább Inke, 1925. VIII. 2. 4/igen tisztelt Szerkesztőségnek a legkellemesebb karácsonyi ünnepeket kívánjuk.