Hetikiadás, 1925. július-december
1925-09-28 / 76 [1507]
Ahol még :. ;•: e r t áldoznak az isteneknek. Ksakció A Ke- le ti B en gál*^gy ér en lakott határszéleiről legutóbb rely^élyes hirek érkeztek. Titqkzatos m ü don egymásután tünt el több magányos utazó, aki a do mb o s v i dé ke k e n az egyik községtől a másikba igyekezett. A Hukong-völgyben tűntek el leginkább az utazók, ahban a völgy szorosban, aaely Buráét- Assaaaal összeköti. Sűrű dsungellel borit ott vidék ez, sohasem sikerűit még átkutatni s az angol uralom alatt.álló területeknek egyik kormányzat és közigazgatás nélküli darabját alkotja, A szilárd kormányzatot és a közigazgatást azonban csakhamar meg fogják teremteni, mert ez az egyetlen f öld>darab, melyen .'t közvetlen vasúti összeköttetést lehet létsiteni Burma és India között. A völgy lakói régen^megszokták, hogy hindukat raboljan-k el Bura annak és ^ s samanak határáról. Voltaképen három törzs él itt. „ Kettő közülök a foglyokat rabszolgaként tartja, mig a harmadik az Ínséges időkben feláldozza őket i steneiknek * A rab szolgálat egy különös fajta torostyán kibanyászására használják fel, A völgy oldalán egy domb emelkedik, amelyben bőven lehet boros^JLftí találni. Két négyzetláb széles és gyakran hatvan láb mély aknák utjbán híznak £rl szinss köveket, melyeket gyűrűkbe, gombokba, fülbevalókba foglalva visel a völgy ifjúsága. Amikor a bányászok már ledolgozták rabsagukat, uraik/ bármennyire is elitélik egyébként kifelé az emberáldozatot, szivespn eladják őkat a Hágáknak, a harmadik törzsnek, holott jól tudják, hogy azoknak az országában micsoda borzalmas sors várakozik rájuk. A Hága törzs ősidők óta véges emberáldozatokat, különösen, hogy' inség idején kiengesztelje a "szellemeket", amelyek babonás hiFftk szerint sorsukat ir-'nyi t ják.Az egész vallásos szertartás kísérteties, borzalmas és isszonyatcs. AZ áldozatra kiszemelt embert hónapkon át etetik, hizlalják, AZ áldozat napján az egész törzs felgyülekezik a szellemek tiszteletére kijelölt helyen s ott egy bivalyt ölnek meg, hogy a gyülekezet étvágyát kielégítsék. Azután"az áldozatot vezetik elő', lefejezik, vérét a földre ontják és levágott fejét póznára tűzik, mint az elvójgzett áldozat 'jelképyt. A gyülekezet ta;jai azután aind visznek magukkal valamiféle emléket' a f el áldo'zo ttál, hogy ezzel szerencséjüket biztosítsák egész életükre, Sir Harfcaurt Buttler, Burma angol kormányzója legutóbb a meglátogatta.a Hukong-völgyet s ott nagytanácskozást tartott a törzsfönökékkel, akiket "mamao" ra,vagyis tánccal e gybekötött lakomára hivett meg. A mamao legkiemelőbt fogásai a rizzsel el/ késjite11 bivalyhus s azután a t#zes rizspálinka. Ezen a nagy ünnepségen harmincat öltek le és egy tucat'hordó rizspálinka fogyasztottak el. A kormányzó a lakoma alatt nagy beszédet tartott a benszülöt tek anyanyel- . vén és kijelentetne, hogy a rabszolgaságot ós az emteráldozatokat nem lehet megtűrni az angol uralom közvetlen szomszédságát an. A rabszolgatartó törzseket a 'Khahinokat és a Sanokat figy lmeztette, hogy hagyjanak fel ember kínzásaikkal. A törzsfőnökök ebbe nagynehezen belenyugodtak, de kif e je z>t telt hang sulyo st ék , hóg'y a dolgokat nem lehet siet-, tetni. A leghevesebb vita a Nagákkal folyt. A törzs két vezére fejte :te ki érveit a kormányzó előtt. Mindketten erősen védték álláspontjukat. Elképzelhetitlen, mondották, hogy ősi törzsük feladja azt a_hagyományt, amely az idők végtelensége óta szállt nálul apárcl-xfcx fiúra, ezenfelül,fej te gg-tték , a szellemek, ha egyszer megharagszanak, olyan csapásokat zúdítanak rájuk, amelyekkel szemben minden kormányzat t eh e tiennek bi z ony ul. flrS A kormányzó végül kinyilvánította a burmai kormány döntését, hogy a rabszolgaságnak és az e mb er ál doz a bóknak e 'yszors.mindenkorra véget kell v^tni. A legutóbbi eltűnések azonban a törzsek- hagyományos tevékenységének feluiulásárél tanúskodnak, A vidéket, épen természeténél fogva, rendkívül nehéz ellenőrzés alá helyezni, a közeljövőbon -aoráan már vasútvonalat Vezetnek át rajta és rkkor ezt a vadterületet és vad népeit megszelídítek az angol uralom vas.mar kával.
