Hetikiadás, 1925. július-december

1925-09-07 / 70 [1507]

Tiszteld az anyáti Valahol egy birő azt mondotta, hogy az az anya , aki, kellő Jellemmé tudja formálni a gyermekét, összehasonlíthatatlanul többet ér ezer hivatásos népbcldőgitónál. El kell ismerni azt,hogy ami ebben az állításban igazság rejlik, az rokonszenves, az tagadhatatlanul figyelemreméltó. " «» Miért ? Mert elismerést nyújt az, anyának, annak" az anyának . akiről vajmi gyakran a mostani civilizáció hölgyei és urai meg akarnak feledke zni . <I;zek a mostani feleségek például meg sem tudják érteni azt, hogy legyen nő, aki feleség és anya kkar lenni, aki kötelességet •rez férjével és családjával szemben, akiben megnyilatkozik az áldozatkészség erénye. ••• - ' ^s ostoba, valóságos libabőrös fölénnyel törnek pálcát az olyan nő felett, aki még mindig komolyan veszi a háztartást, aki .még mindig komolyan veszi azt, amit csal'di gondoknak szokás nevezni. J Ha az Anya jelenít© ségét csakugyan értékének megfelelően xkxxyxk biráljuk meg, akkor el k'^11 ismerni az igazságát annak az állításnak, amely- t a birő tett. Az anya, ha kelléképen neveli gyermekeit/elejét veszi a világmegváltók szükségességének. 3zek a felnőtteket akarják megjavítani, ami vajmi nehéz feladat, szinte lehetetlen feladat. De az anya akkor gyúrja, formálja, neve-Ili a gyermeket, .mikor még hajlékony, amikor még hajlik a s. avacra> 'amikor még képes a más szempontjainak magát alávetni. . Azért: becsüljük meg az anyákat ! •Becsülniük meg bennük azokat a felmérhetetlen szolgálatokat, amelyeket az omb ríségnek^ ze -,tok és tesznek. Becsüljük meg őket azért, ami csakugyan teremtő érték a munkájukban: az áldozatkészségükért, a szeretetükért,, az önzetlenségükért, a lemondásukért, mindazért, ami a "modern" feleségben hiányzik, ebben az operettfeloségben, ebben a fcrdőkosztumloyalitásban, ebben ) az átlátszo lelkiismeretlenséget öntudatosan hangoztató moralitásnak nevezett immoralitásban ! Mert az igazi anyából ezek a kellemetlen és ki no s s vésze-** delmes tulajdonságok hiányoznak, azért is meg keli becsülni. Ha valaki ilyen szemmel nézi az anyát., ha ezeket az érté-* keket látja benne, ha látja erkölcsi és szociális jelentőségét,.akkpr ha csak kis tie ztességes érzés lakozik a szivében - kénytelen hódolattal és alázattal és közvetlen szeretettel megemlékezni róla. Az anyát nem leket guny tárgyává tenni i Az anyát nem szabad guny tárgyáy,á tornai ! Az anya csakugyan különb mind* h reformernél, még annál is , aki jóh., q 'e-mii J A cinikusok -s"a osalhatatlan fölényesek persze az ilyen anya-rajongást szentimentálizmusnak nevezik '! Képe sok arra, hogy biológiai fogalmakkal intézik el az anya hivatásit ié 1 egyről azonban megfeledkeznek s ez az, hogyha az anya szerepéből kikapcsoljuk az erkölcsi értékeket, akkor igazán semmi értei-á me sincs annak, hogy továbbra is erkölcsi jelszavakat hangoztassankk Akkor a legjobb, ha az egymás torkának rontunk s a rcndelkezenünkre álló eszközökkel elpusztuljuk egymást ! Talán ez az álmuk ? Talán ez a végcéljuk ? \z anarchia, mint ostoba diadal ? !