Hetikiadás, 1925. július-december

1925-08-19 / 65 [1507]

A budapesti kéznüipari kiállítás 1925. augusztusában. Mióta az enberiéóg életében felmerült a szociális kérdés, a világ dolgainak jelentése sokat változott. A uunka valamikor anpyit jelentett:az élet. A aunka valamikor egy volt az épitéssel, a szántásvetéssel, a játékkal és a mulatsággal, s igen nehéz lett volna határt szabni az ősi szabály értelmében munkára forditandó és szórakozással eltöltendő két—nyolc óra között. Akkor még nem volt fiókokra osztva az emberi.lélek,.a cselekvés maga egyedül abszolút módon kifejezte az embert. Fazekas Mihályt azért hivták Fazekasnak, mert öregapja, éppúgy,mint a nagyapja egész életében a fazekas mesterséget aivelte, s amennyiben Mihály történetesen nem folytatta volna ősei foglalkozását: bármire lett légyen hivatott az életben, cselekedeteinek módjában a nemzedékeken át öröklött öszCJJnök, mozdulatok, fogások őrvénye sültek M A .„likának ma már kétféle értelme és értéke von. Van munkai melyet a kénytelen^emher hivatalból, s van olyqn, melyet a felszabadült ember hivatásbfií végez. 3 mint ahogy minden fogalom megromlik, amelynek idők ioliamán egyetlen egynél több értelme lesz, agy megromlott a munka fogalma akkor, amikor azon a jelentésén kivül, hogy Alkotás-, azt is kezdte, hogy - Működés - jelenteni. A munka fogalmának élkorcsosodása, a munka értékének devalválódása — az ember sülyedésével együtt - egyetlen világszemléletté stréberkedett, okká gennyesedett jelszóra vezethető vissza: TÖBBE^ SZBREZNJ . Ennek a - többet szerezni- nek az^emberi szervezethez nem szabott, mind több és több lóerőre kívánkozó, rekordot erőltető, morfinista " tempó"-ja let a " kultúra " a haladáa", " a világpsság," stb./üres/ frázisainak köntösében, az emberi élet megrontója.A mivos ember, aÍ£i hajdan azért dolgozott, mert volt a vérében valami dispozicionálxs inditék valaminő irányú, modorú cselekvések igénylésére, aki hem csupán azért dolgozott, hogy éhen ne vesszen, aki énekelt, miközben dolgozott, aki, mikor reggel felébredt, örvendett, hogy a munkájára ébred, aki életcélt, minden bajban és rosszban vigasztalódást és megújulást találtk a munkában - ez az ember lassanként fogyott és elapadt, s mögötte a gépküllők elé fogott, minden esztétikai ós etikai igény né Ildii csak a mindennapi bérért bergődő±, műhelyét, hivatalát utáló, nytig alatt nyögő, mindenkit ellenségének fogadó, harapós, sötét, testben és lélekben bizonyosan kárhozó emberi proletár árnyéko lódott fel. Az igények hovafejlődésének, a rohanás mértékének^ a verseny vérbe^oltásának, következőleg a fogalmak elértéktelenedésének, a szépség, jóság, vidámság, elégedettség, életőszinteség zuhanó szerte* omlásának egyetlen gazdája van: a hazán, hitvalláson, társadalom és törvényen kivüli MATERIALIZMUSA, A materializmus, mely hi egy ember tulajdona ^szánalmat és gyógyítást érdemel, de ha egy fajtáé: száműzetést, vagy Veres-tengort, mint a fáraó serege, mert a materializmus veszettség, bizonyos halál. , , A világperiódusnak immár aláfelé való hajolásában Átmenteni az eeibert a következő periódusba már csak egy segit: ismét megszentelni a fogalmakat. Megtartani, megtisztítani és megerősíteni a magyar ságolybár csak egy segit:' megszentelni a fogalmakat. Visszaadni a kritikának az abszolút kritériumokat, megtalálni az értékek igazi, belső értékét, az életet ismerni el az Urnák, s ahonnan vétetett, helyére visszavetni a pókba az anyagot: ez a menekülésre az egyetlen ut* A háború, forradalom, elnyomatás és megcsonkittatás ©fa, mit a magyarság az utóbbi évtized alatt elszenvedett, a magyarság •reinkarnációja, idegcsitő, lassú, nehéz, fakir produkció, melyben azonban egyre akkumuládó akaratnak mind ellenállhatatlanabb érvényesülését érzékeljük. / Folytatása következik/