Hetikiadás, 1925. április-június
1925-04-04 / 27 [1506]
Bözsi atra készül. Irta: Gyula diák. • /I.Folytatás./ - 4g t.ö fiilőn ur ! - dicsérte Kánya Mérten, aikötr viszszajött tőle a szállodáiól a Bözsivel s a szájában ott füstölgött egy '• oly'a.n vastag dohányrud,- AJ le f^intos egy ur ! No Bözsi, csókolhatod kezét a szerencsédnek. Különb leszel, mirt egy grófnő. Igaz-e anyjuk ? Hanem az anyjuk, szegényül"'/c.ny egy szót acn szólt erre , hanem csak kifordult hang nélkül az ajtón és ott hüppögött a konyhában. -Örülsz-ejhallcd-e?- szólt oda Kánya Márton a szöszke kis Bözsinek. <- Hogyne édesapám - csacsogott a kislány^ mikor megint y'tszhatcn a szép fehér kecskével s reggelenként kalácsot, meg kakaós • tejet ehetem. gste eljött van Scheld ur Kánya Márton szegény kis haji'': n kába. Bizony nagyra meresztette a szemét, hiszen ilyen szegénységet mé g sohasem l'tott. Beszélni neu _ sokat teszélt, hiszen ugy sem értették volna meg, csak sokat hümmögött. Aztán megveregette Kánya Márton,meg a fel sége vállát. Tés kacagott, nagyokat kacagott, mikor Bözsi az ölébe mászó 3 akkor érezte az első szúrást valahol a mellében Kánya M-frton. - Ni- gondolta - mi köze a Bözsinek ehhez az emberhez?De aztán eszébe jutott, hogy hiszen örökbeadja s elcsittitotta magékan azt a külhnös érzést. Délután elment az asszony a gyerekkel. - Krisztus Urunk feltámadt, - mondotta, mikor elindult. • o a templom felé igyekezett a gyerekekkel. - Fel ám tiknaktok - vetette utána Kánya Márton, akik mindent elhxsztek, amit a papok tala.lt ak ki. Dohát ezúttal nem akaát vitázni az asszonnyal, hadd 'menjen, hiszen utolszor volt a Bözsivel. Holnap,' vasárnap reggel viszi a vonajb^.- Egy pillanatra megint érezte azt a Icülönösác fojtogató érzést •.. törkábande aztán rágyújtott van Scheld ur szivarjára s a füst mindjárt másról kezdett beszélni. Arról, hogy jó dolga lesz a ki alanynak z ..: gy mennyivel könnyebb lesz itthon is minden.- Ü G ilyen szerencse- !aendogatta magában. És másnap hangos zokogással öltöztette Bözsit az anyja. A kislány - édes. csacsi kis jószág - még maga vigasztalta avval, amit az apjától hallo'tt. - Ne sirjon édes, majd gazdag leszek s küldök maguknak is kecskét, meg kakaót.. - Kánya Márton szerette volna* sürgetni az asszonyt, de nem volt hozzá mersze* AZ a fojtogató érzés egyre szorongatta a torkát S amint ott ült az asztalon a Bözsi s. az anyja épen lüzögette viseltes kis cipőjét, miközben a többiek, mint apró veré 1 ^fiókák bámultak tágranyilt szemekkel az ágyból, egyszer csak megszólaltak fennt a toronyban a húsvéti harangok, AZ .asszony -felcsuklott* * - Föltámadt Krisztus ! - De hirtelen ijedten hallgatótt el, mert félt az ura csúfolódásétcl. Ám Kánya Márton ezúttal csak hallgatott s nagysokára szólt oda csendcsen a-z asszonynak: -- Jc , jc...no...azért énekelhetsz... . ^ S a-harangok'mélységes bia-baaja kongva szállott asszuk . utcák,. rossz levegőjű bérházak, szegény eab erek gondjai és sóhajtásai feledt. S ujjongc,diadalmas zöngésükre felfigyelt mindenki és i hallgatott dobogó szivvel. És akkor megszólalt Bözsi: -Jaj édesapám, Hollandiában is szólnak a harangok, mik." r '\ feltámad a Krisztus ? Sohasem voltam ott húsvétkor... * Kánya Márton mondani akart valamit, de sehogysem jött - Egye ott is szólnak ! - sürgette a gyerek. elekor mér hangosan zokogott az asszony az asztalra borult fejjel. És Kánya Márton, a hires,kemény Kánya Márton még akkor sem szólt, csak nézett maga elé komoran. A kislány nagy szemekkel 1á„ult, nézegette ezt a furcsa csendet, aztán lassan remegni kezdett a k szájaszéle, majd lebiggyedt s két nehéz könnycsepp indult el végig, | lussan-las-an sápadt kis arcán. Nagysokára tört ki^belőle a sirás:
