Hetikiadás, 1925. április-június

1925-04-04 / 27 [1506]

KYcogot t az ablakomon. Oda né zten.-. Szent álV^tta' vclna neg. hogy oda ne figyeljen. Ke ccgot t. Az ablak fájával szintező égkék szeneitől olvastán, hogy közölni kiyán valamit velezi. Tállá aczgása türelmetlen volt. Ujjahegyo rátapadt az ablaküvegre. Mintha befelé nyoata volna. Fölállottam az Íróasztal mellől. Sürgős munkámat, sipkámat a sarokba hánytam. *• • Világos volt, hogy nem térhetek ki a látogatás elől. Ott laktak a folyosó végén. Hetek óta tapasztaltam, hogy szerény személyiségem nem mindennapos előtte... Mindennap, ha a lakásomból dolgomra távoztam, vagy onnan jöttem, - meglesett, AZ ajtajuk nem esett messze azeenyé_itől. i Fokozatosan bámult reám. Lentről, "a fényezetlen cipóm orrától* ' a fejemig. Testem, ruházato'm és meglehet | lelken minden pontján iőzgetett. ^szerint, hogy mikor t alá lakoztunk.. Eleddig a tisztes távolság megmaradt közöttünk. Viselkedéséből már megállapítottam, hogy jó család nemzedéke. Illő nevelési kaphatett. Hogy rólam se állapithasson meg ismeretlen barátnőm másmilyent, a közeledésről lemondottam.^ nőkkel szemlén mindig tartózkodó álláspontra helyezkedtem. Vei. sz ,-aben sem esett különösképpen nehezemre. .. Megtörtént, hogy emiatt nevetség t'rgya voltam. De nem vetkő hettem le a külsőmet teljesen hatalmábantartó természetem. Mert sarkalatos pontja volt, hegy a nőj, a n''k társadalmi , szerepét szentnek tartotta. Igy h<t inkább titkos al

r

z-t, gyengád hódolat volt részemr"! ' '•• i'ol-esc végén xxáxx 'lakék, különösen a leányzó iránt tanusitet b ..o.gavisole tcm. Néma gondolkodásom között nem egyszer ugy találtam, hogy az emberi nem életitalának egyik kelyhe vei találkozón. Ez a gondolat szerezte meg nyugodtságemat. Ahogy az.-ablak fele közeledtem, ez a gondolat uralkodott roj~ taxi.: - láttán azjiveg tükrében. ' AZ ismeretlen ismerős ajkán édes mosoly szaladt végig. Kinyitottam a belső ablakszárnyakat. ít külső kilincset fogtam. Még mosolygott. Valamit mondanod kell, - szólottam magamhoz,- ha megnyitottad az ablakod. Üdvözölnöd szükséges. Meghajolnod és loau. . tatkezned. Látszólag elkészültön várta, hogy szót válthasson velem. Nem nézett reám. Sem a kezemre'. Az üvegre nyomott és elvett ujjahegye kötül támadt kis ködöt figyelte. Föltartott fejjel. Ahogy a nagy hogy k ormain szállongó felhőieszi'nyolcat nézzük, messzi sikságról.Ea a távolság fogy közöttünk és ők az égbe szűkülnek. • 0 szólalt mog előbb. ' - Engem Vinek hiv mindenki, -^mondotta. / Hogy palástoljam a nőkkel való bánásmódom hiányos voltát, a vezeték neve után érdeklődtem. / - Vincjc? ]'s a másik neved? Az ájkémfhpte. - Más neve- nincs. Csak Vi. Igy hinak.A házmester is. A vici is. T,ged hegy hinak, ha hinak? Senkise szokott engem hini. Beszélni se beszélnek velem. -Ki? -KI?! írdek-s vagy,mondhatom, - húzta föl vállait . - hát anyuék'. - Ai.yuk'm? » - Forsza. Mog apused. - apufekám? -Igen. - Mintha azután érdeklődött vi Ina, hogy két kezem van" •-• > lr

ét Iában van-e. a sz

r

ja_, az orrom alatt foglal-c helyet. Megbotránkozott hangon kissé. | r

~ Nos, mondottam titkolo ázva - anyukám -ne a szélit^ engem neve-zen C / szegény *elköltözött innen. - Fa 1 u r a_? * s;

>*V - Hem. örökre. ' á.- - Ls apusod is örökön van? Helységnek,varosnak hitte. Siette m a magyarázrttal: ÍM