Hetikiadás, 1925. április-június

1925-05-25 / 40 [1506]

Iparosok nyugdija. Perlnky György nemzetgyűlési képviselő nyilatkozata. Az iparosok nyugdij-ügyének megoldása foglalkoztatja mostanában az egységespártot. Ebben' a fontos kérdésben, amely arra törek szik, hogy a vagyontalan/elaggott iparosok megélhetését biztositsa, budr pesti munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni a kérdés előadójával, Perlaky György nemzetgyűlési képviselővel, aki a következőket mondó tta; . - Az egységes párt szociális bizottsága tárgyalás alá vet te az Ipartestületek Országos Szövetségének memorandumát a kisipa rosok nyugdíjintézetének tervezetéről. Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja a kisiparosságot. A kisiparosok ugyanis belátták azt, hogy igen sok esetben már foglalkozásukból folyóan egészségük és testi épségük annyi veszélynek van kitéve, hogy ugy a maguk, mint családjuk megélhetését öregságükre vagy munkaképtelenségükre biztositani kell. - Ezért már ével óta foglalkoznak e nagy kérdés megoldásával és keresik a megoldás módját. Az Ipartestületek Országos Szövetsége memorandumának alapelve a kényszer társulás. Ugy képzelik ezt, hogy iparigazolványt csak csak olyan feltétellel adnának ki, ( ha a^kérelmező kötelezné magát arra, hogy a felfektetett táblázatból a^magá által választott évijáradék után járó dijakat közterhek módjára befizeti. A kényszertársulás ellen különösen az anyagilag jól megalapozottak köréből tiltakozó hangok hallat,szottak. Épen ezért választottak az Ipar eres ág vezetői olyan széles táblázatot, amely az iparosokat nagyobb megterhelések nélkül venné fel a nyugdíjintézet kötelékébe. A kényszertársulást és a di j aknáid kö zterhek módjára való befizetését azért vették tervbe, mert ezzel tudják csak biztositani azt, hogy olyan intézetet tudnak'fc! állit ani, amely a. vállalt kötelezettségeknek eleget tud tenni. Másrészt a nagy tömegeknek az intézet kötelékébe való bevonása által olyan előnyöket tudna tagjai részére biztositani, amelyet a kényszertársulás és a biztosítás díjtétel inek közterhek módjára való behajtása nélkül nem tudnának az iparosság részére nyújtani. - Az alapelvek a szociális bizottság vélemémye szerint helytállók. Ezen az alapon a kérdést megoldhatónak tartja ós épen ezért a kérdés további tanulmányozása céljából ünnepek után az érdekképviseletek bevonásával ujabb megbeszélést fog tartani. - A kérdést nemcsak azért tartom megoldandónak, mert a munkaképtelenné vált iparosok megélhetését biztősit hatjuk, hanem azért is, mert az iparosság részére olyan összeget biztosithatunk amelynek segitsé-gével az ipari hitel kérdése is véglegesen megolf ható. A nyugdíjintézet egyanis csak ugy boldogulhat, ha a befolyt tagdijakat gyümölcsözte tőén helyezi el és nem heverteti pénztáraiba n. - Természetesének tartom, hogy az iharosok intézete akkor amikor gyümölcsöztető elhelyezésről van szo, felesleges tőkéjét nem fogja idegen terület ken elhelyezni] hanem visszajuttatja azt az összeget oda, ahonnan ez származik: a kisiparosság körébe. A biztosítást békében kényszertakarékosságnak tartottuk. A takarékr ság gyakorlását pedig azért is emelnünk kell, hogy a kis embereknél esetleg nehezen nélkülözhető filléreket is bevonjuk az ország gazdasági életébe. Továbbmenően azt remélem-i hogy a kisiparosság nyugdíjintézetének felállitása után megkezdhetjük a többi társadalmi rétegek aggkori biztosításának kiépitését is. /Folyt.köv./