Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Hermann István: Pápa város irodalmi hagyományai.
Azon első Ura meg halvan, annak utanna vette el örök házas társul Néhai Nemzetes Vitezlö Sándor György Uram, a' kitül is volt négy Fia es hét leánya, kik közül két Fia esmét három Leány mast is ez életben leven előttünk jelen vadnak, mely két Uratul való gyermekitül voltának 52 Unokái, kiknek 26:ta férfi magzat volt, melynek nyolcza ez életben vagyon, 18:cza penig meg holt. Leány unokaia penig volt 26. mellyeknek 14:gye mastis él. 12.ttei penig meg holt. Az unokaitul penig volt 23. unoka gyermek, melynek 11. fi kiknek is ötö él, háta penig meg holt. Unoka Leány gyermek is volt 12. kiknek is tize él, kettei penig meg holt. És igy mindenestül fia, leánya, unokái es azoknak gyermeki voltának 88. Kik közül ez életben vadnak még 43. 45tö penig a' mint föllyül mondottuk meg holtának. Az ű kegelme maga Esztendője életének penig 76. esztendőket foglaltának be, ez igy az Urban boldogul meg halván az ű kegelmek jelen levő fiai, Leány, unokái, unokaynak gyermeki, az kegelmetek ezen utolsó szükségében jelen lévén meg mutatott fáratsagos io akarattya az nagy böczülettel vettek kegelmetektül, kívánva Istentül hogy kegelmeteknek más örvendetes dologban meg szolgálhassuk ökegelmet. Holt meg vasárnap estve, Die 17. Februarius 1674 Az el takaretása let die 19. Eodem mense." 3 Egyébként a fent említett pápai várfoglalás 1594-ben történt a tatár kán nyargalászó martalóchadai által. Néhány hónapig, amíg a reguláris török csapatok meg nem érkeztek maga a kán is itt tartotta a székhelyét. Neki — Gházy Ghiráj kánnak — is több énekelhető verses írása maradt fenn napjainkra, melyeket a Vagantes együttes a pápai származású Lantos Szabó István vezetésével lemezre is énekelt. Ebben az időben szinte mindennapos vendégek voltak a pápai várban az énekmondók, Tinódi Sebestyéntől a fogságban énekes könyvet készítő és azt tusrajzokkal díszítő Vathay Ferenc pápai hadnagyig. Az idő hiánya miatt csak egy rövid részletet idéznék a „Következik az én jobb atyám Wathay Ferencnek, az atyám és magam életének, minden állapotjukról való históriaképpen megírása, és az én születésemtűi fogván minden, életemben való forgandóságomnak röviden előszámlálása" című önéletírásából. A részlet pápai vallon őrség lázadására vonatkozik: (A történet itt nem idézett első fele, röviden: a várat éppen elfoglalni készülő lázadozó vallon őrség nagy nehezen beengedi nyolc társával együtt az este közeledtével a várfal alá érkező Wathay Ferencet Maróty Ferenchez a magyar kapitányhoz. Éjjel valamennyiüket letartóztatják, megláncolják, és egy városi házban őrzik, de a vitéz magyarok fondorlattal megszöknek.) „Immár azért az varasban, az utcán levén ... verődém az sok istrázsa között, az ki is Borsosgyőr felől való bástya és az szeglet nagy bástya közé,... azhol az csatorna van közel azhoz. Sem kötelem, semmi nem levén .. .rászánám magam, és lassan kihágván az palánk kötőfája végére, kiugrám az árokban, az holott bizonyára csak meg nem halék. És eszekbe vevék az őrzők, és míg az más árkon felmászék, addig annyira futának oda, hogy az sűrűn való hozzám lövéstűi, az mely gránát dolmánykurta rajtam vala, két helen általmenvén az glóbis, mégis magam meg nem sebesülék, az én megváltó Krisztusom gondjaviselése által. 3 MOL. P. 681. Thaly es. lt. fol. 1674. 2. 143
