Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.

Sebő József "Erdők erdője" A Bakony a magyar irodalomban "Ország volt a Bakony: sűrűjét nép, falka, futó vad, pásztor járta, utas, útonálló; - most sziget; omló partjairól fasorok, ligetek válnak le, vízőrző berkek, lombba merült falu, vén koronát emelő tölgy." Keresztury Dezső: Dunántúli hexameterek XIX. A Bakony-mítosznak vége, a magyar Atlantisz végképp elsüllyedt. Emléke azonban még itt időz. Neve a magyar számára évszázadokon át több volt, mint egy hegység vagy egy erdőrengeteg; valami ősborzongást, valami időtlenül titokzatosat jelentett. Olyat, amit csak áhítattal lehetett kimondani. Most, a motorizáció korában, amikor a hajdani ösrengeteget keresztbe-kasul átszelik az aszfaltozott utak, a mítosz tovaröppent. Ma már senkit sem riogatnak a Bakony nevével. Száz évvel ezelőtt a Várpalotán nyaraló, s a zúgó erdőtől félő kisdiák Krúdy Gyulát még így intette a nagyanyja: Szeretem, hogy féled a Bakonyt.

1 Már a XVIII. századi Magyarország pontos leírására törekvő Bél Mátyás is úgy emlékezett meg a Bakonyról, mint "...amelynek egyébként nagy a híre és dicsősége a szakértők között" (1735)

2 Valóban, ország volt a Bakony. Belsejébe jobb érzésű ember be sem merészkedett. Ősrengeteg volt, Közép-Európa legnagyobb lomberdeje. A köznyelv és a térképészek is csak "Bakonyerdő"-ként említették. A német térképeken úgyszintén Bakonyer-Wald-ként szerepelt. Fényes Elek a XIX. század elején így jellemezte: "Erdeje szörnyű nagy és szép, de hegyes-völgyes, makkal és vadállatokkal bővelkedik." A Szatmárban élő Kölcsey Ferenc Ostrom Kőszegnél című töredékében (1818) a Szigeti veszedelem képeit idézve így említi Bakonyunkat: "A por közepében jön Szolimán./ Jön, mint dagadó hab Dráva folyásin/Jö« mint rohanó szél a Bakonyon... "

3 (Kiemelés tőlem: SJ.) Az elmúlt századokban a civilizáció áldásaival még kevésbé védett lakosság a Bakonyvidéken szó szerint a saját bőrén érezhette a Bakony természeti erőinek közelségét. Nyílván ezek is hozzájárultak az erdőség félelmetes hírnevének öregbedéséhez. A veszprémi születésű Cholnoky Jenő földrajztudós 1938-ban így örökítette meg a bakonyi szél látogatásainak 1 KRÚDY Gyula: Sobriék =A bakonyi bujdosó. Részletek Krúdy bakonyi témájú írásaiból. Szerk. PRAZNOVSZKY Mihály, Veszprém, 1995, 36. 2 BÉL Mátyás Veszprém vármegyei leírása, Veszprém, 1989., 22. 3 Idézi KOVÁCS Sándor Iván "Kárpát szent bércére " Tátra-nyomok a magyar költészetben, 84. = K.S. I., Vágy és emlékezet 55-112.p. 98