Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Korzenszky Richárd OSB: Monostor, könyv, szerzetesség.

újra lehetőséget kap egy közösség arra, hogy az ősi helyen éljen, szeretné életét alapelvei, hagyományai alapján formálni. Az üres könyvtár képe többféle kihívást jelent. A könyvek hozzátartoznak az épített környezethez. Úgy is tekinthetjük a könyveket, mint műtárgyakat, amelyek a lelki-szellemi élet „berendezésének" kellékei. Elképzelhetetlen egy régi monostor az itt évszázadokkal ezelőtt használt könyvek látványa nélkül, és ugyanúgy elképzelhetetlen az itt megírt müvek nélkül. A barokk kor jeles képviselője volt a 18. század második felében az apátság élén álló Vajda Sámuel, aki nemcsak a templomot ékesítette igaz buzgósággal („dilexi Domine decorem domus tui" - szerettem, Uram, házad ékességét - így mondja a zsoltáros), hanem mély spiritualitással írta munkáit (többek között a három kötetes A' mi Urunk Jesus Kristusnak élete; mellyet a' négy Evangéliumból egyet tsinálván, rendbe szedett, és sok idvösséges tanúságokkal meg-bövitett, fö-tisztelendö Vajda Samuel Szent Benedek Szerzetén - lévő Tihanyi Kalastromnak Apátura. Posonyban, Landerer Mihály János betűivel, 1773.) Szegényebb volna a szobám, ha nem állna a polcomon ez a metszetekkel gazdagon ellátott munka. De nem ez kell, hogy kezem ügyében legyen: a mindennapi élet enélkül is élhető. Nagy kihívást jelent: mit szabad gyűjteni, illetve mit szabad elfogadnia egy könyvtárnak, amely szerzetesi könyvtár, s történetesen Tihanyban van, a magyarságnak ezen az ősi helyén? Meggyőződésem, hogy mindent, ami Tihanyra vonatkozik, érdemes gyűjteni. Mindent, ami a szerzetességre vonatkozik, különös tekintettel a bencések magyarországi működésére. Modern teológiai alapmunkákat. Kézikönyveket. S ekkor merül föl a probléma: mi az, amit digitalizált formában érdemes vagy kell tartani? A kérdés megkerülhetetlen. S minél inkább elmélyedünk a kérdésben, úgy tűnik, mintha fölöslegessé válnának a hagyományos könyvek. Egy ilyen apró könyvtárnak lehetne (lehetett volna) múltja, de a semmiből újrateremtett könyvtárnak más a feladata. Nem tud közkönyvtárként működni. Ugyanakkor a számtalan érdeklődést, megkeresést valamiképpen mégis fogadni kellene: a monostor sokak számára szellemi igazodási pont is legyen. A könyvtárral párhuzamosan megjelenik az internet mint új lehetőség, a saját honlap: a látogató a honlapon „barangolva" előbb-utóbb hozzá kell, hogy jusson egy „virtuális" könyvtárhoz, amelynek kapcsolódási lehetőségei eljuttathatják Európa vagy akár a világ más földrészein lévő nagy apátságok gazdag anyagához. A barangolás, az információgyűjtés után (legyen ez véletlenszerű vagy tudatos) azonban mégis csak az a megoldás egyelőre (s úgy hiszem, még nagyon sokáig): vegyen ki a könyvtárból egy könyvet, és azt elejétől végéig olvassa el! 90