Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Kiss Jenő: Mikes Kelemen és Benedek Elek földjén: a helyismereti gyűjtemény feladatai Háromszékben.
feleletre abban a szövevényben, amelyet nem egészen oktalanul <mikesi-rejtélynek> is neveztek.'" (Erdély változása 1703-1750). Hogy olvassák-e Mikest? Az erdélyiek mindenképp, hisz néhány levele iskolai kötelező olvasmány. Mégis, igaznak fogadhatjuk el Kibédi Varga Áron megállapítását: „Mikes jelkép, de félős, hogy ez a jelképszerűség még ma is romantikus mítoszból táplálkozik: sokan a <tenger mormolását> egyedül hallgató, magányos emigránsra gondolnak, és a Törökországi leveleket nem olvasván, nem is tudják, hogy Mikes Kelemen neve ennél sokkal többet jelent, egy sokkal eredetibb és inspiráltabb emberi és írói magatartásformát fémjelez. " Mikes Rákóczihoz való hűsége, vágyakozása Zágon és gyerekfővel elvesztett szülőföldje után, fölötte alkalmas volt arra - úgy 1990 előtt, mint azután -, hogy a Székelyföldön a szülőföld iránti hűség jelképévé váljon. Állandó veszély, hogy a frázisos, üresjáratú hazafiaskodás ragacsa egyre inkább beszennyezi. A Kovászna Megyei Könyvtárral szorosan összefonódott Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület Mikes emlékének ápolását, népszerűsítését úgy vállalta fel, hogy Mikes értékeinek megmutatását, tisztán tartását tekinti feladatának. A zágoni állandó Mikes kiállítás, tudományos konferencia, szoborállítási ünnepség megvalósításában ezt a szempontot igyekeztünk érvényesíteni. Benedek Elek, aki harcos közéleti publicistaként indult, majd az impériumváltás után Pestről hazatelepedett szülőfalujába, Kisbaconba, először hozott létre a Kárpát-medence egészében terjesztett lapot, a talán máig legsikeresebb ilyenszerű vállalkozást, a Cimbora gyereklapot. Sikeresen mutatta meg, hogy a magyarság kulturálisan nem szétszabdalható, hogy a magyar nemzet nyelvében és kultúrájában egységes. A „szelíd mesemondóként" rögzült kép a valóságban az ő esetében is sokkal összetettebb. Rendkívül kedvezőtlen körülmények között, kitartó munkával össznemzeti értéket hozott létre. Életútját, alkotását könyvtárunkban állandó emlékkiállítás mutatja be helyismereti tevékenységünk szerves részeként. 1990 után a Kovászna Megyei Könyvtár munkatársainak száma két és félszeresére gyarapodott, már nemcsak az alaptevékenység végzését vállalhatta, hanem intenzíven részt vehetett a megye forrongó művelődési életében, ami sokszor szorosan összefonódott a politikai közélettel. A székelyföldi magyar értelmiségnek egyik meghatározó élménye volt az erdélyi szászság exodusa. A hetvenes évek végétől a Ceausescu-diktatúra elől sokan igyekeztek elmenekülni az országból. Volt, aki a mindenhová betolakodó önkény elől, a többség mindenekelőtt a szegénység elől. A szászokért gazdag anyaországuk fej pénzt fizetett a román államnak, akárcsak Izrael a zsidókért. Mégis, az igazi nagy kitelepedés 1990-1992 között zajlott le, akkor, amikor mégiscsak megváltozott a világ. Azonban a szászokban 84
