Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Gintli Tibor: Szépirodalmi műfajok napjainkban.
többé-kevésbé el lehetne helyezni a dal, elégia, óda hagyományos műfaji hármasában, ugyanakkor az Ady-versek műfajának meghatározása már nehézségekbe ütközik, s kevés érdemi eredménnyel kecsegtet. Füst Milán költői beszédmódja pedig kiemelt poétikai eljárássá teszi a sokféle műfaji hagyomány megidézését, illetve a dramatikus monológ és a lírai beszéd vegyítését. Kassák poémája ugyancsak kétségessé teszi a műnemi kategóriák elválaszthatóságát. De még Babits Jónás könyve című alkotását sem lehet homogén műfajú szövegnek tekinteni. S ekkor még nem szóltunk a lírát a próza felé mozdító eljárásokról, melyek például Karinthy vagy a kései Kosztolányi verseiben is jelentkeznek, s melyek József Attila utolsó korszakában, valamint Szabó Lőrinc Te meg a világ című kötetében teljesednek ki. Az epikus szerzők közül megemlíthetjük például Cholnoky Viktort, akinek kisprózája gyakrananovellaésapublicisztika különböző műfajait ötvözi. Jobb híjánnovellánaknevezett elbeszélő szövegei rendre eltérő műfajok és különböző korstílusok játékos megidézésével telítettek. Krónika, legenda, kísértettörténet, anekdota, mese, példázat, levél vagy napló imitálása egyaránt megjelenik prózájában - hogy csupán néhány ötletszerűen kiragadott példát említsünk. Krúdy estében ugyancsak a műfaji besorolhatatlanság jellegzetes tüneteivel találkozunk. A szakirodalomban eltérő vélemények olvashatók arról, hogy a Szindbád-történetek különböző köteteit regényként vagy novellagyűjteményként célszerűe olvasni, s ugyanígy sokan vetették fel, hogy az olyan regények, mint például A vörös postakocsi, regények-e valójában? A kortárs kritikusok - és gyakran a későbbi értelmezők is - lírai prózaként aposztrofálták Krúdy elbeszélésmódját. E vitatható kategorizációból annyi minden bizonnyal érvényesnek tekinthető, hogy Krúdy olyan poétikai megoldásokkal is élt - mint például a rendkívül intenzív képszerüség és metaforizáció -, melyek sokkal inkább az akkori líra beszédmódjára voltak jellemzőek, mint a próza köznyelvére. Kosztolányi Esti Kornélja, a poétikai megvalósítás és a tematikus reflexió vonatkozásában egyaránt a műfaji átmenetiség mellett kötelezi el magát. Szerb Antal Pendragon legendája, pedig majd fél tucat műfaj toposzaira játszik rá, Szentkuthy Prae-je pedig addig soha nem látott mértékben tágította ki a regény műfaji kereteit, ami azért is figyelemre méltó a műfajiság nézőpontja felől közelítve, mert a regény eleve egy hatalmas műfajcsoport gyűjtőfogalmaként fogható fel. Bahtyin például olyan állandóan változó formaként írja le, melynek jellegadó tulajdonsága éppen a folytonos elmozdulásban rejlik. 3 Napjaink posztmodern irodalmának műfajiságot érintő eljárásai tehát távolabbi irodalomtörténeti kontextusba helyezhetők. A müfajisággal folytatott játék ugyanakkor időközben reflektáltabbá és kiterjedtebbé vált. A műnemek határainak átlépése továbbra is jellemző eljárás maradt, az utóbbi évek ismertebb művei közül itt említhető Kukorelly Endre TündérVölgy vagy Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka című könyve, melyet több kritikusuk líra és epika határterületére helyezett. A nagy könyvsikerek között számos olyan található, amely a regény és a rövidebb prózai műfajok összjátékát nyújtja. Esterházy Péter Harmónia caelestis című könyve olvasható regényként vagy akár bonyolult szerkezetű, 3 Mihail BAHTYIN, AZ eposz és a regény (A regény kutatásának metodológiájáról) = Az irodalom elméletei III, szerk. THOMKA Beáta, Pécs, Jelenkor, 1997, 27-68, i.h. 28. 44
