Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Monostori Imre: Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár.

Az irodalmi művek az olvasói ízlés szempontjából általában Tendenciáját tekintve bízvást elmondható, hogy az olvasói ízlésvilág Magyarországon folyamatosan romlik. Méghozzá radikálisan markáns formákat öltve. Az utóbbi négy évtizedre vonatkoztatva Gereben Ferenc azt bizonyította, hogy visszaszorultak a klasszikus, általában az értékes alkotások, és előtérbe nyomultak „a könnyeden szórakoztató lektűrök és a nagy irodalom látszatát keltő bestsellerek'". A „legutóbb olvasott" könyvek összetétele a művek keletkezési ideje szerint azt mutatja, hogy egyre jobban csökken a XIX. században írt művek - tehát a klasszikusok - aránya, s előretörtek a hozzánk közelebbi időben keletkezett, valójában a kortárs olvasmányok (elsősorban regények). A magyar szerzők aránya a nem magyar szerzőkkel szemben a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek végéig mintegy 20 százalékkal csökkent (ugyancsak a „legutóbbi olvasmányok" listáján). Azaz: a magyar szerzőknél jobban érdekli a felnőtt magyar olvasóközönséget a nem magyar (főleg az amerikai, de legalább angol nyelvű) szerző. Továbbá: egyre nő a szórakoztató és az ismeretközlő irodalom aránya. Tehát erősödik a kommercializálódás és aprakticizálódás.

2 Egy másik kitűnő olvasásszociológus, Nagy Attila kutatásai és következtetései ugyanezt a trendet igazolják: a globalizálódás kiváltotta (egyszersmind megkövetelte) gyakorlatiasabbá válást (lásd: non fiction), másfelől az amerikai (és az ahhoz hasonló) kommersz előretörését. Miközben a magyar (beleértve a kortárs magyart is) alkotások népszerűsége folyamatosan és radikálisan csökken. (Nem függetlenül attól, hogy a demokrácia keretei között az irodalom funkciója is változott, hiszen a tudományos irodalom és a publicisztika számára ma már gyakorlatilag mindent szabad: a nagy társadalmi és politikai kérdések kiszorultak, kiszorulnak az irodalomból,)

3 A „mértékadó" szakmai irodalmi kánonok értékvilága Hogyan látja például az egyik kánonképző kritikus, líraszakértő, Keresztury Tibor az egykor a magyar nemzeti érzületet leginkább reprezentáló magyar költészet átalakulását az utóbbi évtizedekben?

4 Abból indul ki, hogy a hatvanas és hetvenes évek fordulójának táján még párhuzamosan és magas színvonalon létezett a „közösségközpontú", „elhivatásosküldetéses" líra (például Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc), valamint egy másik, talán én-központúnak, nem-elkötelezettnek, nem valamely közösségnek felelős létköltészet (például Pilinszky János, Weöres Sándor). A hetvenes évek közepétől-végétől (Tandori Dezső fellépése után) az előbbi irányzat kezdett halványulni, majd el is halványodott, 2 Lm. 96-127. p. 3 Nagy Attila: Modernizáció: globalizáció, amerikanizáció? Változási tendenciák a hazai olvasási és könyvtárhasználati szokásokban. = Könyvtári Figyelő, 1997. 3. sz. 476-484, p. Lásd még: Ellenszélben. Kerekasztal-beszélgetés olvasáskultúránk jelenéről és kilátásairól. = Magyar Nemzet, 2002. nov. 16. Magazin, 30-31. p. 4 Keresztury Tibor: Kételyek kora. Tanulmányok a kortárs magyar irodalomról. Budapest, 2002. Magvető, 27-43. és 357-373. p. 29