Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.

kifejezésre. Tele van misztikummal és még ma ezer évvel Szent István uralkodása után is tele van pogánysággal. A mithoszból azt érezni, hogy a bakonyi ember keményebb, civilizálatlanabb, elemibb, mint az ország más helyén lakó... Minden évszakban van valami új látnivaló. A legszebb idő minden bizonnyal május vége. Vannak mélyen fekvő nedves völgyek, amelyekben a szem káprázik a virágok színes pompáján, az orr beleszédül a fűszeres illatok áradatába és a fül megtelik a sok száz erdei madár harsogó zenéjével."

40 Összegzés Végigtekintve az elmúlt századok Bakonyról szóló irodalmán, joggal állapíthatjuk meg: a bakonyiság - láthatatlan pecsét gyanánt - számos író-költő munkásságán hagyott nyomot. Úgy vannak vele, mint a görög mitológiai hős, Anteusz, Gaia földistennő fia, aki legyőzhetetlen volt, mindaddig, amíg Héraklész rá nem jött a titkára: erejét, anyjának, a földnek érintésétől nyeri. Ezért Héraklész is csak a levegőbe emelve tudta legyőzni. Újabb kutatások szerint a szülőföldszeretetnek fiziológiai okai is vannak: kisgyermekként megszokjuk a környezetünkre jellemző földmágnesesség-hullámokat, s ha sorsunk más vidékre röpít, szervezetünk a megszokott hullámhossz után vágyódik. Szerb Antal különbséget tesz a természet és a táj fogalma között. A természet a városi civilizáció egyfajta elutasítását jelenti, s erős érzelmi tartalommal telített: "A természetbe belevetítik az emberi érzésvilág egész gazdagságát, a természet vidám, melankolikus, sivár, ujjongó, játékos, vigasztaló, Érosszal telített, haragvó." A táj fogalma viszont erősen történelmi jellegű, a civilizáció terméke. „A tájba beletartozik az ember és az ember műve is. Fontos színe a város a hegy lábánál, a távoli falvak, a várromok a kolostorok(...) Mindezek etnikai vagy művészeti milyensége még a tisztán természeti jelenségeknél is erősebben befolyásolja a táj jellegét (...) a természet ahistorikus, időtlen fogalom, szinte ellentéte a történelemnek, a táj pedig csupa történelem."

41 A Bakonnyal - Ady szavaival élve: az „erdők erdője"-vei - kapcsolatos érzelmek, toposzok is az előttünk járó nemzedékek gondolkodásmódját, egy sajátos kultúrát árasztó táj történelméről vallott - vagy éppen annak ürügyén - elmondott nézeteit tükrözik. A Bakony az évszázadok során a szabadság táj szükséglete lett. S hogy a Bakony-mítosz mégsem halt HAMVAS Béla, Bakony, 121, 124. = H. B.: Közös életrend, válogatás esszéiből és életművének teljes bibliográfiája, Bp., 1988, FSZEK SZERB Antal, Természet vagy táj, 446, 448. =A Varázsló eltöri pálcáját, Bp., Magvető, 1978, 444-449. 113