Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.
„Bakonyi betyár/ A tölgyesben szél dühe dúl / Az árnyékban betyár lapul:/ Lesi, nem jön-e távoli / Utas, kocsi/.. .S ha embert, pénzest, sújt vasa:/Annak is piros-meleg a vére.../ Én meg - így háborog -/szegény vagyok!" i0 (Szabó Lőrinc fordítása) „A maga részéről a bécsi kormány és a sajtó is mindent elkövetett, hogy a magyarságot rossz hírbe keverje, s róla afféle rablónemzet-képet faragjon Európa számára. Sobri csínytevéseit Rinaldóéval tette egyenértékűvé. E hírverés nyomán következhetett be az, amit Tóth Béla örökített meg híres anekdota-gyűjteményében. A szabadságharc idején az egyik előrenyomuló osztrák csapat ezredese egészen komolyan mondotta Bezerédi pápai prefektusnak: - Csak a Bakonyon tudjunk átmenni szerencsésen, azután már kardcsapás nélkül foglaljuk el Magyarországot. - S kitől félnek a Bakonyban? - kérdezte Bezerédi. - Hát ott vannak a csikósok, kanászok, betyárok, pandúrok és a híres Sobri vezér. Bezerédi minden komolysága ellenére is elnevette magát. A jó német szentül azt hitte, hogy csikós, kanász, pandúr, betyár mind külön fegyvernem és hadosztály, Sobri pedig valami híres generális. Sobri egyébként akkor már tizenkét éve porladozott a lápafői határ erdős domboldalán." 31 A késő romantikus Eötvös Károly (1842-1916) szerint "A Balaton és a Bakony ez a két fönséges természeti tünemény egymást öleli át, egymásra árasztja fényét és sugarát, hagyományait és költészetét." 32 A Bakony című könyve (1909) bár nem éri el a Balatoni utazás költői szépségét, hatszáz oldalon meséli el amit áradó mesélőkedve s emlékezéshullámai tollára adtak. Már-már a modern írók asszociációs eljárásait alkalmazza. Az apró kis történetek láncolatai szinte szülőföld - eposszá állnak össze. A patriarkális történelemszemlélet utolsó mohikánja ő. Munkásságát Németh G. Béla méltán jelölte az univerzális lokálpatriotizmus jelzővel. A Bakonyt ő még paradicsomi korából ismerte: "Pápára vitt föl apám diáknak. Az út az öreg Bakonyon vitt keresztül. Amint elhagytuk Város-Lödön túl a Szamárhegy csúcsát, jobbrólbalról őserdőbe jutottunk. Bükkösbe. Közel két méter átmérőjű törzsökök, oszlopszerű faszálak, mint a gyertya, oly egyenesen fölnőve a magasságig. Óriási terebélyek, szabályos ágak és lombok, tele a jó ízű tüskés kütyüjü gesztenye-gyümölccsel, ragyogó aranyfényű sötétzöld levelek. Az erdő rengeteg mélysége határtalan. A fák alja tiszta, se fű, se cserje, se gaz. Csak avarszőnyeg. Az ember lépése alig hallik, de lélekzete jól hallatszik. A teremtés első napja előtti csönd az erdő mélyén. Csak valami madárzaj hallatszik néha-néha. Nagy vad ritkán jön az országút közelébe. Ily erdők közt ballagott kocsink addig a faluig, amelynek a neve: Farkasgyepü. Ha szél nyargal végig a rengetegen, még az is csak a fák 30 LENAU, Nikolas, Bakonyi betyár = Lenau válogatott versei, Bp., 1979, 69 31 Sobri Jóska híre = TÓTH Béla, A magyar anekdotakincs, Bp, 1957, 265. 32 SEBŐ József, Eötvös Károly és a bakonyi-balatoni táj, 29 = Eötvös Károly Emlékkönyv, Szerk. TUNGLI Gyula, Pápa, 1995., Pápai Művelődéstörténeti Társaság, 25-30. 108
