Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.

várost a vadonnal, az ismertet az ismeretlennel", a racionálist az irracionálissal, a tudatost az ösztönössel, a rendezettet a rendezetlennel, a kozmoszt a káosszal. Az antikvitás és a középkor epikus költeményei gyakran kezdődnek „városalapítással", vagyis egy olyan terület elhatárolásával, amelyen az emberi értelem rendje érvényesül majd, és kizárja a vadont: az erdőt, az óceánt, az idegen világ kaotikus és veszélyes erőit. így írja le Uruk alapítását a Gilgames, Róma alapítását az Aeneis, és Heorot alapítását az ó-angol Beowulf."

21 Szépen rímel erre a gondolatra Gróf Volkra Ottó János veszprémi püspök 1716-ban kelt alapítólevele, mellyel életre hívta a veszprémi piarista gimnáziumot: „Isten dicsőségének előmozdításában, a lelkek üdvének keresésében s a szent Skapuláré társulatának fejlesztésében fáradhatatlanul s kitartóan buzgólkodjanak, a szerzetesi jámborságnak és erénynek példaadásával ne csak Veszprém városának, hanem az egész egyházmegyének épülésére szolgáljanak... s mindent elkövessenek, hogy Bakony erdeinkből a jámbor és jó nevelésben részesült ifjúságnak virága kerüljön ki, és az erdei, vad cserjékbe a jámborságnak s ismereteknek beoltott új hajtásai egykoron a király és a haza számára gyümölcsöző fákká erősödjenek." (Tölcséry Ferenc fordítása)

22 A táj első literátusa Szent Gellért, aki a hagyomány szerint hét esztendeig remetéskedett Bakonybél határában, a mai Szentkútnál. Amikor egy alkalommal fanyalábot vitt haza, ajtaja előtt talált egy vergődő farkast; a sebzett állatnak ajtót nyitott, bebocsátá, a farkas pedig lába elé feküdt és el nem mozdult, amíg sebeit be nem kötözé; és ettől fogvást nála tanyázott a farkas is, barátságban a kis szarvassal, úgy, hogy együtt jártak ki a kapun a legelőre."

23 A Rákóczi-szabadságharcot követően a kuruc bujdosóké lett a Bakony: „Veszprém vára volt még, álla utoljára,/Azután szorultunk sűrű Bakonyságra." - sírja a népdal. A felvilágosodás írói közül Ányos Pál költészetében foglal el jelentős helyet a Bakony. Az antik mitológiai apparátus nála inkább csak hangulatot árasztó kellék: „Bakony erdejének siess rejtekében, / Hol magát Diánna mulatja székében./ Meg ne rettenj pedig hófúvásoktól, /Vagy letörő ágok csattogásoktól. /Sem éjszaki szelek komor zúgásától, /Vagy szomorú baglyok huhogásoktól."

24 Másutt így ír: „Bakony erdejének szállottam keblére,/ hol kedvemet érzem teljes mértékben." A romantika korában - melynek egyik legfőbb jellemzője a világból való elvágyódás a civilizáció nem érintette tájakra -, hihetetlenül népszerű a Bakony-téma. A természet ekkor a teljes élet birtoklásának szimbóluma. A couleur locale, a hely színe, szelleme úgyszintén felértékelődött. „Magyarországon először a Balaton-Bakony vidékét fedezték fel: a Kárpátok, a Tátra később kezdett divatba jönni". (Sárkány Oszkár) Hankiss, i.m. 76. Emlékkönyv a veszprémi Kegyestanítórendi Gimnázium alapításának 275. évfordulójára, Veszprém 1986, 13. MALONYAY Dezső, A magyar nép művészete IV. , 1 és 6. ÁNYOS Pál Faiszi Ányos Jánosnak = Ányos Pál, 1756-1784, Vár Ucca Tizenhét, 1994/2. sz. 15. 105