Takáts Béla (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XI. országos tanácskozása : Helyismereti - digitalizálás - Európai Unió : Szolnok, 2004. július 14-16. (2005)

1. NAP. - Dr. Tóth Péter Benjamin: A digitalizálás és digitális közzététel szerzői jogi vonatkozásai.

1. nap Dr. Tóth Péter Benjamin: A digitalizálás és digitális közzététel szerzői jogi vonatkozásai Az Alkotmány 8.§ (2) bekezdése szerint azonban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, így alacsonyabb rendű jogszabály ilyen tartalmú normát nem tartalmazhat. Azzal, hogy az Szjt. a kedvezményezett intézményekben történő szabad műszolgáltatás „módjának és feltételeinek" meghatározását egy kormányrendeletre bízza, tulajdonképpen felhatalmazást ad egy alacsonyabb szintű jogszabálynak arra, hogy a szerzői vagyoni jog, mint alkotmányos alapjog korlátozásának érdemét meghatározza, ezzel pedig alkotmányossági aggályokat vet fel. (A jelenleg hatályos kormányrendelet meglehetősen szűk körben tartalmaz szabályozást, így pillanatnyilag alkotmányellenesség valószínűleg nem áll fenn, de a kapu továbbra is „ki van nyitva".) ii.) A másik kérdéses eleme a magyar átültetésnek, hogy vajon megtalálta-e az irányelvi szabály legpontosabb magyar megfelelőjét a jogalkotó. Az eredeti szöveg csak azon művek, teljesítmények szabad szolgáltatását teszi lehetővé, amelyek „nem tárgyai beszerzési vagy engedélyezési feltételeknek" (szabad fordításban). Ezt az Szjt. olyan módon emelte át, hogy a szabad felhasználás csak akkor érvényesülhet, ha nincs a „felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás". Az eredeti megfogalmazás valóban nehezen érthető; mindazonáltal egy tekintélyes német nyelvű európai kommentár azon értelmezés mellett tör lándzsát, hogy csak azon művek ilyen szolgáltatása végezhető szabadon, amelyekhez megvásárlás vagy felhasználási szerződés kötése útján nem lehet hozzájutni. Ha ez az értelmezés lenne a helyes, és nem a magyar, akkor az irányelv nyomán a könyvtár csak azokat a műveket tehetné a terminálokon elérhetővé, amelyek már nem kaphatók, és ismeretlen a jogosultjuk. A megoldás esetleg az lett volna, ha a jogalkotó nem kötelezi el magát az irányelvi szabály egyik lehetséges értelmezése mellett, hanem szöveghűen emeli át azt, lehetőséget teremtve a jogtudománynak és joggyakorlatnak, hogy összeurópai kitekintésben keresse meg a közös értelmezést. A jogharmonizáció ugyanis nem érhet véget a közös szabályok átemelésében, lehetőséget kell teremteni a gyakorlat egységének kialakítására is. Az eredeti szabályt is kritika illetheti, hiszen akár a német, akár a magyar értelmezést vesszük alapul, ezernyi kérdés merül fel az alkalmazhatóságot illetően. A német megközelítésben az okoz nehézséget, hogy vajon honnan lehet megbizonyosodni arról, hogy egy mű, teljesítmény már nem hozzáférhető. Hány antikváriumtól kell ajánlatot kérnie a könyvtárnak, hogy kijelenthesse: az adott mű megvásárlás útján már nem hozzáférhető? Milyen mértékű jogi kutatást kell 26