Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
Asbóth Miklós: Két kalocsai civil szervezet a változó időben.
a Katona István Társaság lassú hanyatlása. Néhány év tetszhalott állapot után a társaság csatlakozott az újonnan alakult Kalocsai Múzeumbarátok Köréhez, melynek alapszabálya kimondja, hogy a Katona István Társaság tagjai automatikusan a kör tagjaivá válnak, amennyiben a tagsági feltételeknek eleget tesznek. Az egyesületekre vonatkozó jogszabályok szerint a társaság korábbi formájában már egyébként sem maradhatott volna fenn. A társaság iránti tiszteletből a Múzeumbarátok Köre megtartotta a „székfoglaló előadások" rendszerét. A névadó, Katona István (1732-1811) jezsuita történetíró, a modern magyar polgári történetírás egyik előfutára volt. Élete utolsó két évtizedét (1790-től) Kalocsán töltötte. Itt fejezte be fő művét, a latin nyelven írt negyvenkét kötetes História eritica regum Hungariae-t. Kalocsai tartózkodása alatt írta és jelentette meg 1800-ban a kalocsai főegyházmegye történetét feldolgozó kétkötetes História metropolitanae Colocensis ecclesiae című munkáját, melyet a kalocsai gimnázium egyik tanára fordított magyarra 1967-ben. A mű első kötetének magyar fordítása 2001-ben jelent meg, a második kötet kiadás alatt van. A Katona István Társaság a névadó iránti tiszteletből vette fel a Kalocsán élt történetíró nevét. A másik civil szervezet, a Kalocsai Múzeumbarátok Köre az előbbi társaságnál majd negyedszázaddal később, 1987. április 8-án alakult, működésé merőben más gazdaságitársadalmi körülmények között történik. Megalakulásának oka elég különös volt. A Kalocsán élő Gyetvai Péter tb. kanonok, aki amatőr módon egyháztörténettel és helyismereti kutatásokkal is foglalkozott, jelentős, több mint kétmillió forintot meghaladó vagyonát halála előtt végrendeletileg a kalocsai Viski Károly Múzeumra hagyta, mivel a múzeum akkori igazgatója jelentős szakmai segítséget nyújtott a kutatásaihoz. Az adomány másik célja az volt, hogy pénzügyi fedezetet biztosítson Gyetvai fő művének kiadásához. Tekintettel arra, hogy a Viski Károly Múzeum nem önálló intézmény volt, hanem a Bács-Kiskun megyei múzeumi szervezet tagja, legális körülmények között nem fogadhatta volna el az adományt, hanem az a megyei múzeumi szervezeté lett volna. Arra pedig végkép nem volt biztosíték, hogy az adomány a megyei múzeumi szervezettől a kalocsai múzeumhoz került volna teljes egészében. Ki kellett találni egy olyan módszert, amely segítségével a múzeumi pénzektől legálisan elkülönüljön a jelentős összegű adomány. A múzeum akkori igazgatója kitalálta a megyei múzeumi szervezettől független, saját bankszámlával rendelkező egyesületet, a Kalocsai Múzeumbarátok Körét. Az első alapszabályzat kimondta, hogy „... a Kör a kalocsai Viski Károly Múzeum barátait, támogatóit egyesíti. Tagjai a múzeum legfontosabb társadalmi bázisát alkotják. Összefogja a helyismereti kutatókat, a múzeumi tudományok művelőit, az e tudományok iránt érdeklődőket és a helyismereti kutatások támogatóit, elősegítők... * Gyakorlatilag a kör tagsága egybeesik a múzeum törzsközönségével. Ha összehasonlítjuk a két egyesület tagságát, az derül ki, hogy a Katona István Társaság tagjai sokkal aktívabbak, öntevékenyebbek voltak a Múzeumbarátok Köre tagságánál. A társaság inkább önképzőkör jellegű volt, míg a tagság a kör életében inkább passzív szerepet játszott. Belőlük került ki a múzeum és a kör előadásainak törzsközönsége, jóval kevesebben folytattak önálló helytörténeti kutatómunkát (nagyobb részük profi muzeológus, levéltáros és könyvtáros) mint annak idején a társaság tagjai. A Kalocsai Múzeumbarátok Köre megalakulása idején hármas feladatot tűzött maga elé. Először: „Leletbejelentéssel, múzeumba való tárgyak felderítésével, 115
