Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Mándli Gyula: Vác egyesületi életének múltjából.

hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett gyülekező hely, amelyben jobb nevelésű, eszes, értelmes férfiak a társasági rendnek minden osztályából egymással találkozzanak, politikai újságot és hasznos gazdasági, tudományos, művészi írásokat olvashassanak. A kaszinó, bár a tagság jelentős része a főrangúak köréből került ki, nem volt zártkörű. (Széchenyi már nem azonosította a nemzetet a nemességgel, hanem a haza minden lakóját beleértette a nemzet fogalmába.) A különböző társadalmi osztályok képviselői találkozhattak itt, és cserélhették ki véleményeiket. Széchenyi a kaszinót az értelmiség képviselőinek is otthonául szánta, sokuknak ő maga volt ajánlója a felvételkor, így - a pesti polgárság tekintélyes tagjai mellett - az irodalmi, művészeti élet számos kiválóságának is 1830-ban. A régi történelmi nevek mellett megyei, városi és bírósági tisztviselők, táblabírák, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, tudósok, kereskedők, írók és művészek nevével is találkozhatunk a kaszinó tagjai sorában. (Pl. Bajza József, Egressy Gábor, Fáy András, Hild József, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály.) 1840-ben a kaszinó tagjainak száma már közel félezer, s szinte valamennyien a reformeszmék képviselői. A kaszinó számos lapot járatott, s a „főkincsüknek" tartott könyvtár gyarapításán és szakszerű kezelésén tekintélyes tudósok fáradoztak. A Nemzeti Kaszinó nyitva állt a kívülállók is, a tagok vendégeket hívhattak meg, akik a könyvtárat is használhatták.

5 A vidéki kaszinók működése A társadalmi elit integrálására szolgáló Casinó létrejötte valóságos egyesületalapítási mozgalmat indított el Magyarországon: 1830 és 1845 között 156 új egyesület alakult az országban, holott az ezt megelőző években az új egyesületek száma alig haladta meg az ötvenet. Széchenyi mellett Kossuth említhető még a kor vezető reformpolitikusai közül, aki elsősorban a Pesti Hírlap megindításával tett sokat a szabad sajtó intézményesítése terén. Ez az új típusú sajtónyilvánosság és a rohamosan szaporodó egyesületek együttesen alkották az 1830-as és 1840-es években formálódó „civil társadalom" intézményes formáit állapítja meg Gyáni Gábor.

6 A reformkori sajtó beszámolt a kaszinók és az olvasóegyletek keletkezéséről, működésükről, ünnepségeikről, s ezzel újabb és újabb egyletek létrehozására ösztönzött. Ezek között a kaszinók, egyletek, olvasótársulatok között nem lehet éles határvonalat húzni még akkor sem, ha figyelembe vesszük a tagság szociális összetételének illetve kulturális szerepének eltéréseit, mert az eltérések ellenére egyazon kor hasonló művelődési, társadalmi törekvéseinek megvalósítói. A kaszinóknak, társasköröknek a magyar polgári művelődésben betöltött szerepéről a korszakban először György Aladár országos felmérései alapján nyerhetünk képet. Óvatos becslése szerint az 1844-ben működők számát több mint ezerre teszi, amelyből 328 rendelkezett könyvtárral és 128-nak maradt fenn katalógusa. A kaszinó, az egyesület 5

Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. Akadémiai Kiadó 1978. 87-94. p. f>

Gyáni Gábor: Történészdiszkurzusok. Bp. 2002. 161-166. p. 74