Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
Tóth Árpád: Az egyesületi szerveződés történeti vizsgálata.
az elsődleges és másodlagos források között, amennyiben a szöveg kiadója, aki jobbára nem más, mint az adott egylet titkára (egyben jegyzőkönyvvezetője), saját nézőpontjából foglalja össze az egyesületi gyűlések eseményeit. A Királyi Magyar Természettudományi Társaság életéről az ilyen forrásnak köszönhetően rendelkezünk olyan apró, ám igen fontos részletekkel, mint hogy milyen más egyesületekkel tartottak kapcsolatot, és ennek mi volt a természete (például kölcsönös tagbeléptetéseket kezdeményeztek), hogyan alakultak a rendezvények ötletei (például a pesti vásárok idején szakmai „bemutatókat" tartottak, melyek a szervezet népszerűsítését, s ezzel a tagtoborzást szolgálták), mi lett az egyesületi kiadványok sorsa, milyen „rítusok" éltek az egyletben (például rendszeres időközönként egyleti kirándulást szerveztek a Budai hegyekbe). Ezzel szemben a legszámosabb és a talán legtöbb adatot tartalmazó forrástípus az egyletek éves jelentése (németül Jahresbericht, vagy olykor Ausweis). Ezekkel az a fő gond, hogy gyakran nehezen hozzáférhetők, amennyiben katalogizálatlan egységekben (az OSZKban a Plakát- és Aprónyomtatványtár számozott dobozaiban) találhatók; emellett egyébként levéltári iratok között is lapul közülük több, ahol szintén így van. A jelentések alapján nem csupán a fontosnak tartott eseményekről értesülünk, de mód nyílik a tagság rekonstrukciójára (ha rendelkezésre áll a vezetőség, a választmány és az aktivisták névsora is), illetve a pénztárforgalom összege alapján a tevékenység kiterjedésének vagy szűkülésének, esetleg a taglétszám vizsgálatára. A Pesti Jótékony Nőegylet korai évtizedeiben a kiadások és a bevételek alakulása azt tükrözi, hogy a polgárinak tekinthető tevékenységhez (a folyamatos munkalehetőséget teremtő dologház működéséhez) kapcsolódó pénzforgalom meghaladta a hagyományos, alamizsnálkodáshoz kötődő költségeket és bevételeket. Gyakran utalnak az egyesületekre a különféle városleírások, helyi érdekű címtárak és kalendáriumok is, melyek felsorolják, és esetleg röviden ismertetik az adott település jelentősebb szervezeteit (gyakran nem csupán az egyesületeket). Szintén fontos, többnyire közvetlenül az egyesületek által megrendelt kiadványok a működés irányát és célját közvetítő hirdetmények és felhívások, melyekre azonban fokozottan jellemző, hogy csak esetlegesen maradtak fenn. Ezek alapján minden más forrásnál jobban érzékelhető az adott intézmény viszonya a nyilvánossághoz (például az adakozásra buzdító felhívás érvei, melyek esetenként igen nyers őszinteséggel kecsegtetik a potenciális adakozókat szimbolikus ellenszolgáltatásokkal). Más nyomtatványok az egyesületi szervezet professzionalizmusának megítélésére adnak módot. Végül általában a sajtót kell megemlíteni, mely az egyesületekkel kapcsolatos hírek igen jelentős részét közvetíti a nyilvánosság felé. Ezzel a forrástípussal kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy csak részletes átnézéssel kutatható, ám figyelembe véve, hogy például az éves jelentések nagy részéből nem maradt fenn példány, ugyanakkor a hírlapok ezeket szokásszerűen kivonatolták, így a feladat megérheti a fáradságot. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy az egyesülettörténeti kutatás a helyi civil aktivitás fontos, érdemi dimenzióinak megvilágítására nyújt lehetőséget, és ehhez a könyvtárakban őrzött kiadványok sokoldalú, ám eddig csak kevéssé kiaknázott adatokat kínálnak. 59
