Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)

Gáncsné Nagy Erzsébet: Mónus Imre (1927-1998).

szakmai támogatását, a fluktuáció csökkentését tartotta. 1975-80 között kétévenként, később évenként szerveztek alapfokú szaktanfolyamokat. A rendszeres továbbképzéseken kívül a napi munkakapcsolat elengedhetetlen volt. Fontos volt annak tudatosítása, hogy a könyvtár nem a letétben lévő pár száz könyv, hanem a központi könyvtár teljes állománya, melynek összetételéről az állomány jelenlegi „gazdája" is elismeréssel nyilatkozik. Mónus Imre a könyvek cseréjét a hálózati központok alapfunkcióját jelentő tevékenységnek tartotta. 1984-ben a Könyvtári Figyelőben megjelent elemző tanulmányában erről így ír: „minél gyakoribb csere mindmegannyi alkalom a letéti könyvtárossal való találkozásra, a raktár átböngészésére, az olvasók igényeinek minél maradéktalanabb érvényesítésére." Kritikusan ügyelt arra, hogy a hálózati központ visszaengedje a már fölöslegessé vált, nem használt könyveket. Követelményrendszere szerint a letéti könyvtárakban kellő választékot kínáló, élő, friss állománynak kellet a használók rendelkezésére állnia. A központi könyvtár az önálló könyvtárakban dolgozó könyvtárosok munkáját is segítette. A rendszeres munkaértekezletek szakmai továbbképzések is voltak, ahol igazi műhelymunka folyt. Megismertük egymás gondjait, közösen kerestük a megoldási módokat. Igazi szakmai közösséget kovácsoltak Mónus Imre és módszertanos kollégái. Erre a közösségre építhetett utódja is egészen 1993-ig, amikor is megszűnt az SZMT Központi Könyvtár. Mi lett a sorsa? Vajon véletlen-e hogy szervezetünk tagját, Orbánné dr. Horváth Mártát kell megemlítenem, aki akkor a győri Városi Könyvtár igazgatójaként nem hagyta, hogy a gyűjtemény széthulljon. Városi közgyűlési határozattal a könyvtári és személyi állomány is átkerült a Győri Városi Könyvtárhoz, és annak fiókkönyvtáraként működik tovább, üzemelteti a munkahelyi könyvtári hálózatot, melyhez Győrben 15 könyvtár tartozik. Ezek a könyvtárak főként szolgáltató vállalatoknál működnek, létük nagyban köszönhető azoknak a letéti könyvtárosoknak, akik még Mónus Imrétől tanulták meg tisztelni a könyvet és az olvasót. Ki volt tehát Mónus Imre? A könyv, a könyvtár, ne féljünk kimondani, a munkásművelődés elkötelezett megszállottja, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakán szerzett végzettségét mindig a könyvek, a könyvtárak és az olvasók szolgálatába állította. Őrizzük meg emlékét! Irodalom ANTAL József: A munkahelyi könyvtári szolgáltatások helyzete, a nyilvános könyvtári ellátásban való részvétel lehetőségei. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros, 1997. Különszám. 61-65. p. HORVÁTH József: Mónus Imre (1927-1998). In: Könyvtári levelező/lap, 1998. 4. sz. 39-40. p. MÉSZÁROS Józsefhé: A szakszervezeti könyvtárhálózatról 1958-1984-ig. In: Kisalföldi könyvtáros, 1985. LH. sz. 45-55. p. MÓNUS Imre: Az állomány és mozgása a szakszervezeti könyvtárakban. In: Könyvtári figyelő, 1984. 3. sz. 229-243. p. MÓNUS Imre: Az önálló szakszervezeti könyvtárak 1979 és 1983 között. In: Könyvtári figyelő, 1985. 6. sz. 617-634. p. MÓMUS Imre: Szakszervezeti könyvtárakról - madártávlatból. (1945-1958). In: Kisalföldi könyvtáros, 1958. I.E. sz. 25-44. p. TUBA László: „...ami nincs a helyén, az elveszett." Beszélgetés Mónus Imrével a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár nyugdíjas igazgatóhelyettesével. In: Könyvtáros, 1990. 30sz. 174-176. p. 29