Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Dr. Ambrus Zoltán: 10 éves a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete című kiállítás megnyitója.
DR. AMBRUS ZOLTÁN 10 ÉVES A HELYISMERETI KÖNYVTÁROSOK SZERVEZETE című kiállítás megnyitója Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szervezetépítés és szervezetfejlesztés, mint annyi minden ma már külön tudomány, tanítják, tanulják és néha még alkalmazzák is. Egy szervezet kialakulása - elméletileg többféleképpen mehet végbe, aztán a valóságban pedig egy kicsit még többféleképpen. Szinte mindegyik másként, szinte mindegyik más miatt lesz olyan, amilyen, szerencsére aztán a kutató hajlamú, vezetés- és irányításelmélettel foglalkozó, a valóságban azonban élő szervezetet alig látó kutatók, majd besorolják egy adott típus alá, megmutatják sajátosságait, és ennyi....ennyi? Engem, mint mindig, most is sokkal jobban érdekel a dolog emberi oldala, ki, kik, miért, minek a céljából gondolták, akarták és még a tetejében meg is csinálták? Aztán az is izgat, hogy egy meglévő szervezeten belüli elkülönülés az igazából hogyan hat? Gyengíti az, úgymond anyaszervezetet, vagy erősíti, netán visszahat annak munkájára, új dimenziókat nyit a teljes szervezet számára. Megannyi kérdés, ami önkéntelenül is feltolul az emberben, ha a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének 8 éves fejlődésére gondolunk, ha felidézzük alakulását, konferenciáinak hangulatát és témáit, szervezeti életét a honismereti mozgalom és a könyvtárügy kapcsolati vidékén. Szerencsére egy olyan szervezetről van szó, mely alapelvei között tartja számon a dokumentálást, a dokumentálhatóságot, tehát nincs nehéz helyzetben az, aki bevezetőt mond e kiállítás elé: tessék megnézni, tessék felidézni, ismét átélni, és tessék belőle erőt meríteni a további munkához. De ennyivel sem én, sem Önök nem úszhatják meg! A Magyar Könyvtárosok Egyesülete, mint gyűjtőszervezet attól és az által vált és válik folyamatosan élő, reagálni képes szervezetté, hogy valós szakmai kérdések kezelésére szakmai, míg a területi vonatkozások feltérképezésére területi szervezetei alakultak ki. Igazából e szervezetekben él az egyesület, ezekben fogalmazódik meg küldetése és elkötelezettsége, ezek összeadásából, egymásra hatásából alakul ki az a szakmai közélet, mely remélhetőleg sokunknak kell a mindennapokban is. Sokszor felmerült az utóbbi években, mennyire legyenek szervezeteink önállóak, pénzügyi és szakmai értelemben? Miből profitál többet a szakma, meg maga a gyűjtő szervezet is? Most is beigazolva látom: nem az önállóságtól, nem a szervezetek elkülönülő céljaitól kell védeni a magyar könyvtári közéletet, hanem a közömbösségtől, a formalitástól, a bürokráciától és a pártosodástól! Attól, hogy mindenkinek ugyanazt akarjuk nyújtani, és mindenkitől ugyanazt várjuk el. A szervezetek által lesz színes és megélt a közösséghez tartozás élménye. Elgondolkodtam, hogyan hatott a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete az egyesület általános céljaira? Jó néhány téma, melyet korábban ez a szervezet vitatott meg, később vándorgyülési téma lett, vagy eleve olyan tematikát választottunk, melyről tudtuk: ehhez ez a szervezet örömmel csatlakozik. Elég utalnom az esztergomi, a nyíregyházi, vagy az idei, a 41
