Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Laki-Lukács László: In memoriam (Slezsák Imre).
erőlködünk, a segítség sem marad el... És kellenek ezek a könyvtárak, ezek a közösségi helyiségek, hogy megmaradjon a közösség. Valahogy mindig is hittem, hogy a könyvtárnak is segíteni kell abban, hogy a falulakó minél kevesebbet érezzen meg abból, hogy kis településen él. Többet kell adni, mint hogy kinyitjuk a könyvtárat és kölcsönzünk..." „Szép időszak volt ez: a könyvtárak tekintély-növekedésének, építésének időszaka. Mérföldkő az edelényi könyvtár megépítése volt. Korszerű berendezése, az itt folyó munka, s az eredmények kisugárzása nagyon jó hatással volt a környék településeire, a könyvtárak fenntartóira, de az igénybe vevőire is. A szép példát követni kellett! Hamarosan követte is néhány község, és ezek a példák még nagyobb hatással voltak fenntartóikra. Nagy lendületet adott a könyvtár-korszerűsítéseknek, amikor ezekre állami, megyei támogatások elnyerhetők lettek..." „Ebben a nagy járásban, vonzáskörzetben sok gondot okozott a közlekedés. A már említett motorkerékpár után újabb segítség érkezett: a művelődési autó. Mikor kivel, melyik intézménnyel kellett közösködnünk rajta, de az áldásos hatása szinte felmérhetetlen, írók, szakelőadók, szemléltetőeszközök, kiállítási anyagok, s nem utolsósorban könyvek szállítása a községekbe mindennapossá váltak Nagy segítséget adtunk általa a körzeti könyvtáraknak is..." „Szerettem, szeretem szülőföldemet, ezt a gyönyörű Bódva menti tájat; az itt élő, a megélhetésért sokat dolgozó embereket. Itt születtem. Együtt éltem velük. Ismertem gondjaikat, örömeiket, bánataikat. írásaimban, meghúzódva, ezekre is számtalan példát találhatunk. A táj mágnesként vonzott magához. Iparkodtam is a tájhaza múltjához kapaszkodókat találni. Igyekeztem felhívni az emberek figyelmét a vidék természeti kincseire, műemlékeire, történelmi emlékeire, hogy szeressék, megbecsüljék lakóhelyüket! Ezek példáival is találkozhatunk írásaimban. És hogy mit is hagyjunk hátra a jelenből az utókorra — biztattam, ösztökéltem barátaimat, az arra szándékot mutató társaimat emlékeik megírására, segítve őket ebben az intézményemben lévő technikai felszerelésekkel. így születtek meg a múzeumokba is eljutó emlékiratok, néprajzi gyűjtések, az intézményünk által kiadott könyvek, az újságokban, folyóiratokban megjelent írásaim... " Slezsák Imre 70. születésnapjára készülve a városi Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum az Edelényi füzetek 26. köteteként Az élet útjain címmel publikációinak gyűjteményét tervezte kiadni. A szerkesztésre őt magát és dr. M. Takács Lajost kérték fel. Slezsák Imre évek óta húzódó betegsége egyre rohamosabban támadott, az erőltetett menetben készült kötet sajnos emlékkötet lett. Elkészült; bemutatására szeptemberben, a születésnapon került sor. A majd 300 oldalas kötet egyharmada könyvtártörténet, a népkönyvtárak szervezésének hű krónikája. „Ezeket az írásokat a kor szellemétől elvonatkoztatva értékelni, bírálni lehet, de nem a legszerencsésebb dolog... Azt lássák bennük, hogy egy munkáját hivatásként kezelő ember — jelen esetben egy könyvtáros — mi mindent megtesz, megtehet az életcélját jelentő, az én esetemben a művelődés, elsősorban a kistelepüléseken élő lakosság műveltségi színvonalának emelése érdekében" - kéri az előszóban a szerző. A másik harmad helytörténet, főként a könyvtárral kapcsolatot tartó Bódva menti híres-neves emberek (helytörténeti kutató, tanító, népművész, költő) temetésekor mondott temetési beszédek. A kötet harmadik harmada az edelényi könyvtárról, a szerzőről szóló újságcikkekből ad egy csokorra valót. Zárásként Cs. Varga István irodalomtörténész a temetésen mondott beszédét olvashatjuk. 32
