Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Berke Barnabásné: Helyismereti elektronikus gyűjtemények - az elektronikus dokumentumok kötelespéldányainak megőrzése.
a csak számítógéppel olvasható (mágneslemezen, CD-ROM-on vagy egyéb digitális formában megjelenő) dokumentum, beleértve azt a szoftvert is, amely az elektronikus dokumentum része, illetve annak használatához szükséges; ... Nézzük meg ezek után, hogy melyek a 3 példányban beküldendők - most csak az elektronikus dokumentumokkal foglalkozva? 3 példányosak: CD-ROM-ok, kompaktlemezek (CD-k), mágneslemezek, multimédia, oktató videokazetta és videolemez, tájékoztató videokazetta, videolemez. Az internet, más néven távoli hozzáférésű vagy online dokumentumokról egyáltalán nem esik szó a melléklet felsorolásában. Szeretnék rávilágítani a jogszabályokból is eredő problémákra, nehézségekre. Hazai gondjaink az elektronikus dokumentumok kötelespéldány szolgáltatásával kapcsolatban. A jogszabály egyrészt túlságosan általános, hiszen a sajtótermék meghatározásánál azt mondja: sajtótermék minden, ami nyilvános közlésre szánt technikai eszköz, ideértve a sajtótermékek elektronikus változatát is. Ugyanígy az elektronikus dokumentumnál: ... mágneslemezen, CD-ROM-on vagy egyéb digitális formában megjelenő dokumentum, tehát elvileg bármely távoli hozzáférésű, nyilvános közlésre szánt, a Web-en megjelenő dokumentum, akár ingyenes, akár térítés ellenében lehet csak letölteni. Ugyanakkor a példányszám meghatározásnál már csak a fizikai hordozón többszörözött és terjesztett - az elterjedt könyvtári terminológia szerint un. „helyi hozzáférésű" - dokumentumokat említi (természetesen azóta megjelentek más hordozók, pl. DVD, és nyilván lesznek majd újabbak is). A kiadók lassan beletörődtek abba, hogy a helyi hozzáférésű - azaz a fenti kategóriába tartozó - dokumentumokból beküldjék a kötelespéldányokat. Ezeket az OSZK - attól függően, hogy mely dokumentumtípusba tartoznak (monografikusak, időszakiak, térképek, zeneművek stb.) állományba veszi, feldolgozza és erre a célra kialakított olvasóteremben, az ún. multimédia olvasóban a használók rendelkezésére bocsátja. Mi a helyzet a távoli hozzáférésű, hálózati dokumentumokkal? A jogszabály szerint ezekből is kellene az előállítónak (közzétevőnek) kötelespéldányt küldenie, az OSZK-nak pedig fogadnia ha küld, reklamálnia ha nem. Ugyanígy a megyei könyvtáraknak is kellene ezekből példányt kapniuk és fogadniuk. Azonnal számos kérdés merül fel - most csak a lényegesnek tartottakat sorolom: - ha küldenek példányt, hogyan, milyen formátumban tegyék? - a fogadó intézmény képes-e archiválni ezeket? - azokból kell-e csak küldenie, amelyeket nem jelentet meg nyomtatásban? (A verzió kérdése.) Ha archiválja a könyvtár az e-dokumentumokat, fel kell dolgoznia a tételeket online katalógusában. Minthogy ezek száma meghaladhatja a nyomtatásban megjelentekét, felmerül a kérdés, van-e erre elegendő kapacitás. Hozzáférhetővé kell tenni az e-dokumentumokat az olvasók számára - azokat is, amelyek ingyenesen elérhetők, és azokat is, amelyeket a kiadó egyébként pénzért árul. Ez utóbbiakat természetesen úgy kell kezelni, mint az állományban lévő nyomtatott dokumentumokat, azaz helyben olvasás, nyomtatás, másolatszolgáltatás csak korlátozottan, betartva a szerzői jogi törvény előírásait. 17
