Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Bényei Miklós: A helyismereti munka fejlődési trendjei a XXI. század elején.
csak akkor válhat valósággá, ha az intézményben van egy vagy több olyan könyvtáros, aki hajlamot érez a kutatómunkára és rendelkezik is ehhez a megfelelő felkészültséggel. Mindez közismert dolog, és ki-ki jó néhány sikeres példát tudna felhozni a közkönyvtárak helytörténeti-helyismereti kutató és publikációs tevékenységére. Most azonban egy más összefüggésre szeretnék utalni. Magyarországon is megfigyelhető, hogy éppen azokban a tudományágakban, amelyek a könyvtári munkához, állományhoz legközelebb állnak - jelesen a történettudományban, illetve annak ágazatai közül az irodalom-, az eszme- és a művelődéstörténetben - az utóbbi időben ismét nagyobb hangsúlyt helyeznek a tényfeltárásra, a dokumentálásra; vannak, akik a neopozitivizmus kibontakozásáról beszélnek. Jó pár éve hazánkban is megerősödött a történetírás azon irányzata, amely a helyi jelenségekre fokozott figyelmet fordít, a helytörténetet pedig tartalmilag komplexen, átfogóan értelmezi. Vagyis a tudományos háttér, légkör igen kedvező a könyvtárak, a könyvtárosok helyismereti-helytörténeti kutatásainak folytatására, fellendülésére. A nélkülözhetetlen, akár hagyományosnak is nevezhető segédletek - a bibliográfiák, a kronológiák, az életrajzi indexek stb. - összeállítása mellett a könyvtárak főként saját dokumentum-anyagukra támaszkodva alkotó részesei lehetnek az elsődleges kutatásnak is: tanulmányokat, forrásközleményeket írhatnak, tehetnek közzé. Tehát - mint ahogy több példa is bizonyítja - egy-egy könyvtár szellemi műhelyként, a szélesen értelmezett helyismereti-helytörténeti kutatás műhelyeként is jelen lehet a magyar szellemi életben. Különösen fontos, senki másra át nem ruházható teendő a könyvtárak múltjának feltárása, bemutatása, a könyvtártörténeti információk visszamenőleges számbavétele és folyamatos rögzítése, megóvása. Az imént említett kerek évforduló, a tavalyi kaposvári tanácskozás, Gerő Gyula szenvedélyes kiáltványa, a jubileumi kiadványok szép száma és magas színvonala egyaránt arra intenek és egyúttal serkentenek bennünket, hogy erőinket arra a feladatra koncentráljuk, amelynek megoldását elsősorban tőlünk várja el az értelmiségi közvélemény: a könyvtárak történetére. A tennivaló tengernyi: a települések hajdani könyvtárairól, olvasóköreiről, olvasóegyleteiről, a mai könyvtárak idáig vezető útjáról, egy-egy helyi könyvtári folyóirat, híradó működéséről, a könyvtáros-képzés formáinak, intézményeinek fejlődéséről, egy-egy kiváló könyvtáros pályájáról, munkásságáról stb. még mindig vajmi keveset tudunk. Kizárólag rajtunk múlik, hogy a fehér foltok lassanként kiszínesedjenek... Rövid eszmefuttatásom befejezéseként még egy kérdést érintenék. Változó idők alanyai vagyunk; a globalizáció, az informatikai forradalom, a most nemigen emlegetett virtuális könyvtár valósága újfajta feladatokat állít a helyismereti könyvtárosok elé is. Csak akkor tudunk eleget tenni az elvárásoknak, akkor tudunk az információs szupersztrádán előbbre jutni, ha szakmai ismereteink állandóan fejlődnek, bővülnek. Tagadhatatlan, hogy e munkaterületen pótolhatatlan előny az érzelmi elkötelezettség, az adott hely múltjának és jelenének mélyreható ismerete, de legalább ilyen fontos a korszerű könyvtári-informatikai tudnivalók kellő elsajátítása és folytonos továbbfejlesztése. Más megközelítésben: elengedhetetlen, hogy a leendő helyismereti könyvtárosok eleve olyan felkészültséggel fogjanak e feladathoz, amely megfelel a jelen és a jövő kihívásainak. Tömören szólva: szükséges a képzés és a továbbképzés hatékony kereteinek létrehozása. Ebből a szempontból kiemelkedő fejleményként, mintegy a hetvenes évek szemnyitogató és metodikai megújulást eredményező szakmai tanácskozásainak egyenes folytatásaként értékelhető mostani, hamarosan első jubileumához érkező konferenciasorozatunk. Évről évre e tevékenységi ág időszerű és fontos elméleti és módszertani kérdései kerülnek terítékre, angol kollégáink előadásainak jóvoltából pedig egy nálunk sokkal hosszabb történeti múltra visszatekintő könyvtári kultúra tapasztalatait, terveit ismerhetjük meg, sőt spontán összehasonlítást is végezhetünk itt és az angliai tanulmányutakon. Örvendetes tény az is, hogy országos és megyei szakfolyóirataink érdeklődése ismét megélénkült és mind gyak13
