Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Orbánné dr. Horváth Márta: Helyismereti könyvtárosok IX. országos helyismereti tanácskozása Vácott.
ORBÁNNÉ DR. HORVÁTH MÁRTA HELYISMERETI KÖNYVTÁROSOK IX. ORSZÁGOS HELYISMERETI TANÁCSKOZÁSA VÁCOTT* Tudtuk, meleg napok lesznek. Tapasztaltuk, hogy a részvételi díj magasabb lett, közelít az önköltséghez - a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete tagjainak kedvezményes ár volt -, mégis százhármán érkeztünk Vácra, mert a téma, A helyismereti tevékenység fejlődési trendjei a XXI. század elején és az Új dokumentumtípusok a helyismereti gyűjteményben vonzott, s a kollégákhoz fűződő barátság minden akadályt legyőzött. Ehhez kellett a Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatójának, a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete elnökének, Mándli Gyulának és kollégáinak több hónapos szervezőmunkája. Ők nem csak az előkészítésben jeleskedtek, és már nem is először, házigazdaként pedig kiválót nyújtottak. Ebben az évben is köszönthettük a határon túli kollégáinkat Ipolyság, Kassa, Marosvásárhely, Muraszombat, Rév-Komárom könyvtáraiból. Köszönetet mondok minden résztvevő nevében a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak, Pest megye és Vác Város Önkormányzatának a rendezvény létrejöttéhez nyújtott támogatásért. Mi a vonzereje az évenként megtartott tanácskozásnak? Sokan és sokszor felteszik e kérdést. Válasz is sokféle született. Magam úgy gondolom, a közgyűjtemények szakembereinek rendszeres találkozója lehetőséget ad a tapasztalatcserére, meghallgatjuk egymást, s ez valamennyiünknek hasznos. Évről évre az MKE Bibliográfiai Szekció tagjaival együtt tartjuk a találkozókat, így mindkét szervezet munkatapasztalata hasznosítható. A rendező város múzeumi és levéltári szakembereivel a városnéző sétán, az intézményi látogatásokon és az előadásaikat hallgatva találkozunk. Megkönnyíti a tartalmas együttléteket, hogy az értékek őrzésében a napi munkakapcsolat a többségünknél természetes, annak ellenére, hogy a könyvtárakban a helyismereti gyűjteményt kezelők a legtöbb esetben egyedül dolgoznak, s a gyűjtemény feltárását, kezelésének sajátos problémáit egyedül kell megoldaniuk. Az évek óta keresett és az antikváriumban fellelt egy-egy könyv, dokumentum nem mindig hozza lázba kollégáinkat, s az örömünket nem mindig sikernek könyvelik el, pedig mi annak éljük meg. Azzal is nekünk kell szembenéznünk, hogy a dokumentumokat jóval a megjelenésük után keresik rajtunk, s találat csak akkor van, ha előrelátóan megőriztük őket. Az sem kisebb gondunk, hogy a gépesítés általánossá válásával új típusú dokumentumok jelentek meg. Megőrzésükhöz segítséget nyújt az országosan elfogadott napi gyakorlat ismerete. Ehhez kell az együttgondolkodásra alkalmat adó tanácskozás, az értő figyelem, és a kioktatás legkisebb szándéka nélküli ismeretátadás. Egymástól tanulhatunk, s együtt örülhetünk a kollégák szép számban megjelenő új kiadványainak, amelyeket az Országos Honismereti Könyvtárban gyűjtünk. Minden könyvtárban tapasztaljuk, hogy a helyismereti gyűjtemények iránt megnőtt az érdeklődés, az őrzött dokumentumok számának növekedése is ezt igazolja. Felértékelődött a jól végzett munka. Sok újabb sikeres kutatás indul meg a helyi adatbázisok alapján. Az iskolai évkönyvek megjelenése, az iskola- és városrész-történetek, pályamunkák, vetélkedők témája mindig a helyi gyűjteményekre épül. Mindenkinek van közöttünk egy jó ötlete, s ha mögötte már kivitelezett gyakorlat van, akkor alkalmas a megvalósításra, vagy legalább a végig* Az írás megjelent a Könyvtári Levelező/lap 2002. augusztus 8-i számában. 99
