Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gerő Gyula: A (h)őskor könyvtárosai.
tári tanszék vezetőjéről, a méltatlanul teljesen elfeledett Miszti Lászlóról „Misztiánumként" is emlegetett tanintézetben rajta kívül olyan kitűnőségek oktatták a könyvtári ismereteket, mint például Kéki Béla, Dezsényi Béla, Tóth András, Szentmihályi János. A hallgatók gyakorló könyvtárosok voltak, többnyire a körzeti és a városi könyvtárak vezetői, szervezőkönyvtárosok, valamint budapesti szakszervezeti és szakkönyvtárosok, illetve nagykönyvári beosztott munkatársak. És egy különleges csoport: a könyvtári vezetőszervek szinte teljes tisztikara, sőt, egynek - az Országos Könyvtári Központnak - a hivatalvezetője, a már 40 éven felüli Zalai Zoltán is. A Népművelési Minisztériumból meg Darabos Pálné és Kondor Istvánné, a könyvtári osztály későbbi, 1961 és 1978 közötti vezetője, továbbá Fodor Zo Itán; a Népkönyvtári Központból pedig Gaschler Rezső hivatalvezető-helyettes és Rózsa György (a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának későbbi igazgatója). A következő évben beiratkozott - és kitűnően elvégezte is a főiskolát a Könyvbarát-Könyvtáros felelős szerkesztője, Zolnay Vilmos (író), valamint Ubornyák László, a Könyvtárellátó megszervezője és nyugdíjazásáig kiválóan tisztességesen dolgozó, a könyvtárak érdekeit mindig előtérbe helyező vezetője. Néhány évvel ezelőtt az Új Magyar Központi Levéltárban döbbenten olvastam azt a tárgyalási jegyzőkönyvet, amelyből kiderült, hogy egy nagy fontosságú értekezleten a szakma legjobb, vitathatatlan tekintélyű vezetői miként léptek fel - látszólag cáfolhatatlan érvekkel - egyöntetűen e képzési forma ellen, amely valóban meg is szűnt (maga a főiskola szintén) 1955-ben. Bár elméletileg igaza lehetett a szakma agytrösztjének, az élet mást bizonyított: sok, vargabetűs kísérletezgetés után a tapasztalatok alapján kialakult közakarat visszaállíttatta a főiskolai könyvtárosképzést, igaz, csak majd' két évtizeddel később. Súlyosbította a helyzetet, hogy az 1952 januárjában Újpesten indított öthónapos könyvtárosképző tanfolyamok szintén megszűntek az 1953-as fordulatot, Nagy Imre kormányprogramját követő, nagy kényszertakarékosság következtében. Pedig a szigorú vezető, Dobos Piroska marxistakolostor-jellegű műintézetéből a nagy teljesítményszóródások ellenére is kikerült jó néhány kitűnő könyvtáros ... A hőskorról annak a kevés könyvtárosnak, aki végigélte, és aki ma netán rá emlékezik, szelíd szenilitásában valószínűleg ilyen kulcsmondatok jutnak eszébe: Sokáig jegyre adták az élelmiszereket, mindenki zöld vagy barna lódenkabátban járt, a cipők, kalapok egyenbarnák voltak, állandóan ünnepeltünk: a bölcs vezérek és tanítók, Sztálin és Rákosi elvtárs születésnapját és egyéb jeles alkalmait, a dicsőséges győzelmeket és a látszólagos vereségeket, amelyekből éppenséggel nagy erőt lehetett meríteni a végső győzelemhez. Továbbá olyan képeket is őrizhet a romló emlékezet, hogy akkoriban minden nagykönyvtárt és központi intézményt férfiak vezettek, olyanok, akik valamennyien az egyesített kommunista pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) tagjai voltak. Az ezekre emlékezésnek csak az első fele igaz. A valóság árnyaltabb, mint az emlékek egyoldalú ítélete. A nagykönyvtárak vezetői valóban férfiak voltak, de a Népművelési Minisztérium könyvtárosztályának élén az 1949-es megalakulástól kezdve Horváth Vera, egy idős, Moszkvából visszaérkezett emigráns állt 1951 elejéig, amikor is a világbotrányt okozó könyvtári selejtjegyzékek miatt eltávolíttatta onnan a nagyhatalmú ideológiai miniszter, Révai József. Másrészt 1950-től kezdve a körzeti könyvtár-vezetők között is egyre több lett a nő (Makó, Zalaegerszeg, Eger, Székesfehérvár, Pápa, Putnok, Nyíregyháza, Debrecen, Balassagyarmat stb.). A párttagság tekintetében sem egyértelmű a helyzet. Nálunk a tárgyalt időszakot megelőzően a mindenkori hatalom általában megelégedett a közhivatalnoki lojalitással. Ez a magatartás 1945 után megváltozott. 1946-ban ugyanis a feduzzadt közalkalmazotti réteg csökkentésére végrehajtott létszámleépítést, az ún. B-listázást 2H
