Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gerő Gyula: Kiáltvány (kiáltás) a hétköznapi könyvtártörténet-írásért!
fényesítését nem tartják fontosnak. Ilyen okok miatt késett és késik az 1991-től 2000-ig terjedő időszak kronológiájának közlése a Könyvtári Figyelőben! Az ún. oral history - Dézsányi Béla meghatározásával - a szóbeli történelem mint a történetírás egyik segédmüfaja szintén a hetvenes években tűnt fel a könyvtári gyakorlatban. Tudományos alapossággal azonban a könyvtárügy nem elemezte, és lehetőségeit alig használta fel mindennapjaiban a könyvtártörténet-írás. Az Országos Széchényi Könyvtárban régóta működik a Történeti Interjúk Videóidra elnevezésű életinterjú-műhely, de az itt készült sokórás beszélgetések alanyaiként még nem szerepeltek kiváltképpeni könyvtárosok, még olyan színes, sokarcú egyéniségek sem, mint Keresztmy Dezső vagy Lipták Pál, netán olyan szaktudósi karrierek birtokosai, mint Csapodi Csaba vagy Borsa Gedeon. Mindez szakmánk élhetetlenségének éppúgy csalhatatlan jele, mint társadalmi jelentéktelenségének szomorú bizonyítéka! Az oral history nagyobb teret kapott bizonyos könyvtárak gyakorlatában és egyes orgánumokban: A helyi könyvtári folyóiratokban (híradókban) és az országos szaklapokban különösen a kerek születési évfordulók és többnyire a nyugállományba vonulások alkalmából jelennek meg terjedelmeseb beszélgetések, interjúk. A teljesítmények azonban könyvtártörténeti szempontból nagyon egyenetlenek: mivel sok esetben az - általában felettébb lelkes, ám túl fiatal interjúkészítők nem ismerik a kort, amelyről az ájulásig megtisztelt beszélgetőpartnerüket faggatják, az alkalomhoz illően meghatódott ünnepelt pedig fejből, felkészülés nélkül válaszolgat az ötletszerűen feldobott kérdésekre, a faggatás eredménye rengeteg tévedés: pontatlanság az eseményekben, dátumokban, szereplőkben - s mindennek következtében a tárgyalt kor hangulatát, törekvéseit, történéseit hitelesen felidéző oral history helyett egy-egy újabb, a kétes legendák számát tovább szaporító oral senility születése ... Sajnos, nem fordítottunk kellő figyelmet a drága videointerjúkat némileg pótolni képes magnetofonos rögzítés kiterjedtebb alkalmazására sem. Megvalósítását midnenesetre meg kellene előznie a megkérdezendők és a kérdezők tervszerű kijelölésének, valamint néhány mintainterjú elkészítésének. Epilógus helyett A könyvtártörténeti munkálatok irányításának, összehangolásának és folyamatos gondozásának hosszú idő óta nincs gazdájuk. Az irányító szerepére temészetszerűleg hivatott Könyvtártudományi és Módszertani Központról ez a felelősség magától lehullott akkor, amidőn létszámát egyharmadával csökkentették. Utóda, a Könyvtári Intézet ugyanezzel a hendikeppel indulván, segítség nélkül képtelen lesz vállalni a feladattal járó terheket. A szakmai, társadalmi átvállalás lehetőségei és keretei az elmúlt évtizedben leépültek, szervezetei megszűntek: az MTA különböző neveken működő, egykor igen aktív könyv- és könyvtártörténeti munkabizottságának létéről évek óta nincs hír, az MKE keretében 1974-ben alakult, szintén nagyon szép eredményeket felmutató könyv- és könyvtártörténeti bizottság pedig 1990-ben beolvadt a Könyvtáros-egyesület társadalomtudományi szekciójába, s azóta a néhány, kitűnően megrendezett emlékülés kivételével nemigen tapasztalható munkájának folytatása. Jelenleg tehát nincs műhely, nincs köréje szervezett csapat, nem létezik a könyvtártörténet-írási törekvéseket ösztönző és folyamatosan támogató, „hétköznapi" gondozó tevékenység. Az ötletszerűen kiírt, rövid határidejű pályázatok csak arra jók, hogy elleplezzék a mindennaposán végzendő, érdemi munkálatok hiányát... 78
