Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gerő Gyula: A (h)őskor könyvtárosai.
egyetemi keretbe tartoztak - mint ahogyan az akkoriban egyáltalán működő városi könyvtárak is -, lásd a szegedi Somogyi Könyvtár vagy a debreceni Déri Múzeumban lévő városi könyvtár helyzetét. Mindezen könyvtári intézmények ancillaként, alázatos, vagy időnként bátortalanul lázadozó cselédlánykaként szolgálták anyaintézményüket, s önállósodásuk, felszabadulásuk csal az általunk kezdő korszakhatárként tárgyalt 1949-es évben kezdődött. - Napjainkban, sajnos, ismét úgy látszik, hogy a világ ilyen tekintetben nem előre, hanem körbe megyén: újból és mind nagyobb számban alakulnak ki „kenguru"-intézmények: a könyvtárakénál sokkal nagyobb fontosságú „ugró-állatok", egyre több könyvtárral erszényükben, amelyből azok csak meghatározott időben dughatják ki egyre kisebb fejüket. Napjainkban immár egzotikus különlegességnek számít, ha egy-egy városi könyvtár magánjáró állatka maradhat, integrációként címkézve ismét általánossá válik a könyvtárak kengurusítása, bár kissé feldúsítva: a nagy szintetizátor-integrátor művelődésiház-kenguru meleg erszényéből ugyanis immár nem egyedül kandikál ki a könyvtárállatka, hanem olyan testvérekkel szimbiózisban, mint egy-egy óvoda, napközis tábor, netán rezesbanda. Második zárójeles megjegyzésem: Mi mással, mint a totális rendszerekben tapasztalható irracionalizmussal magyarázható az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1949. novemberi átszervezéséből, amelynek során rengeteg kiváló és tisztességes tudóst löktek ki a tisztes testületből, a könyvtárügynek kifejezetten haszna származott: az Akadémiából és a tudományos intézetekből, valamint a szintén ekkortájt átszervezett egyetemekről eltávolítottak ugyanis a politikailag súlytalannak ítélt könyvtárakban még elhelyezkedhettek. így kerültek könyvtárba vagy a könyvtárügy vezető intézményeibe - például az Országos Könyvtári Központba kiváló történészek, nyelvészek, néprajztudósok jogászok, társadalomtudósok Bibó Istvántól Ferenczy Gézán át Komjáthy Miklósig, Tóth Andrásig, Vargyas Lajosig és - Kosáry Domokosig. S így lett egy kontraszelekciós aktusból - Kövendi Dénes kollégánk elmés kifejezésével élve -jó következményűrekontraszelekció. Zárójel zárva.) 1949-et magunk mögött hagyva nem akarom folytatni a következő évek nagy könyvtári eseményeinek - teljesítményeinek felsorolását, mert akkor a megadott időmben másról sem szólhatnék. Arra sem kívánok részletesen kitérni, hogy a magyar történelem tragikus ellentmondásaként ezek a nagy könyvtári sikerek, teljesítmények az ország sorsának legsötétebb esztendeiben születtek. Összevetésként szembeállíthatnám például a körzeti könyvtárak szervezésének említett sikeres időszakát a Rajk-per, a kivégzések heteivel; a könyvtárügyről szóló 1952-es Minisztertanácsi Határozat kiadásának és a 3000. népkönyvtár felavatásának napjait a falusi padlások lesöprésének idejével, a Könyvtárellátó felállításának hónapját a vidéki kitelepítések havával, de nem teszem. Noha a történelemkönyvekből gondosan kiírtam a kor minden rémségét-szörnyűségét, ellentételekként pedig a könyvtári krónikákból szakmánk akkori nagy sikereit, most eme dokumentációm bizonyító tényanyagának ismertetése helyett elégedjenek meg a puszta becsületszavammal: Higgyék el nekem, hogy akkor, a legrosszabb korban futotta a legjobb formáját a magyar könyvtárügy, ezért a hőskor jelzőre nemcsak a megszépítő időbeli távolsága miatt érdemes! Hogy mások - közülünk, az egykori szereplők közül is - őskornak is szokták titulálni ugyanezt az időszakot, lelkük rajta! Nekik szintén igazuk van. A továbbiakból talán az is kitűnik majd, mennyiben és miért. Minden rendszerváltozás sajátossága, hogy általa- vele született új világot hirdet, és az előző éra hegycsúcsait is silány homokbuckáknak minősítve-degradálva, végképp el akarja 23 í
