Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Katsányi Sándor: A Budapestensia kialakulása avagy három könyvtáros-portré

Ilyen irányú tevékenységében két periódust különböztethetünk meg. Fővárosi könyvtárosságának első szakaszában, a kezdeti 5-6 évben legfőbb ambíciója volt a társadalomtudományi gyűjtemény olyan gazdagítása, hogy az a társadalmi-politikai cselekvéshez szükséges szellemi fegyvertárrá váljék. Ugyanakkor Szabó példásan ügyelt arra is, hogy a fővárosi hivatalából, tisztviselői kötelezettségéből fakadó kötelességeknek is korrektül eleget tegyen. Ezek közé tartozott a helytörténeti gyűjtemény kezelése is. Az átvett gyűjteményt a Toldy által kidolgozott keretek között nem csak gondosan megőrizte, hanem további gyarapításáról is gondoskodott. A Budapestensia mindezzel együtt mennyiségileg egyre szerényebb viszonylagos helyet foglalt el a növekvő társadalomtudomány mellett. Toldy idejében a "B" aránya az állományban 20% volt, néhány év múlva ez az arány 5%-ra csökkent.

14 1910 előtt Szabó Ervin attitűdje lényegesen megváltozott. A közvetlen pártpolitikától mindjobban visszavonulva a társadalom megváltoztatásában egyre nagyobb szerepet tulajdonít az áttételesebb szféráknak, a közműveltség, a széleskörű olvasottság elterjedésének. Ennek könyvtári vetületeként fordul figyelme a szélesebb közönségü és funkciójú korszerű nyilvános könyvtár felé. A legjobb pillanatban érkezik Wlassics Gyulának, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa elnökének felszólítása arra, hogy a főváros szervezze meg az első valóban modern, angol-amerikai mintájú közkönyvtárt. Volt más kívülről jövő tényező is, amely felpuhította a tiszta társadalomtudományi koncepciót: a főváros könyvtárára testált hagyományos könyvgyűjtemények. A Zichy-, a Ballagi-, a Szüry-gyüjtemény olyan gazdag történeti anyaggal árasztotta el a könyvtárat, hogy akarva-akaratlanul fel kellett vállalni a történelmi gyűjtőkört is. 1910-et követően Toldy és Kőrösy modellje után egy új könyvtármodell kezd kialakulni, kísérlet a magyar public library megteremtésére, mely valami módon a két előd müvének is a szintézise, de más is, több is azoknál: új, szélesebb körű funkciót jelent, s új, sokkal szélesebb körben megcélzott közönséget. Az új modellben a helytörténet/helyismeret is új funkciót kap. Az 1910-14 közötti időszak a Toldy által megálmodott és megalapozott gyűjtemény reneszánsza. Ekkor válik a gyűjtemény önálló szervezeti egységgé, ekkor alakul ki új kezelési rendje és új, a korábbinál összehasonlíthatatlanul mélyebb feltárási módja. Olyan fordulatok ezek, melyek bővebb ismertetést érdemelnének, ha a keretek megengednék, s ha nem adna felmentést az a tény, hogy itt már a szakirodalomban is jól feldolgozott területre értünk. Jegyzetek: 1. Bényei Miklós: Helyismereti tevékenység a könyvtárakban. Nyíregyháza, 1994. 2. Az angol könyvtárak helyismereti tevékenységéről a századfordulón részletesen tájékoztatott a székesfehérvári Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozásán Mick Scott: Helyismereti gyűjtemények létrehozása az angliai könyvtárügyben c. előadása 3. A tanácsülés jegyzőkönyve: Fővárosi Közlöny, 1891. nov. 13. 4. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. Bp. 1966. 28. p. 5. Toldy László levele a fővárosi tanácsnak 1893. jan. 16-án. Levéltári hivatal 20/1893. sz. 6. Toldy László előterjesztése a fővárosi közgyűléshez 1897. jan. 28-án. In: Fővárosi Közlöny, 1897. febr. 2. 7. Toldy László jelentése a könyvtárról 1902. febr. 10-én. FSZEK irattár 24/1902. 8. Toldy László beadványa a fővárosi könyvtári albizottsághoz 1902. okt. 30-án. FSZEK irattár 232/1902. 40