Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Korompai Gáborné: A helyismereti bibiliográfiák kezdetei Magyarországon

Szinnyei repertóriuma nemcsak a kortársak számára nyújtott bibliográfiai segítséget, hanem - bár többnyire elmulasztották a reá való hivatkozást - a későbbi helyismereti bibliográfiák forrásául is szolgált. Az 1885-ben megjelent második kötet az 1731-1880 között közreadott 172 hírlap 919 évfolyamát dolgozta fel, hasonló módszerrel. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a repertóriumnak 1876-ban megjelent "Természettudomány és matematika" része, amelyben a hazai szaklapok, folyóiratok, évkönyvek és naptárak 1778-1874-ig közölt anyagát regisztrálta, annyiban különbözik az előbbiektől, hogy a szerzők betűrendje szerint rendezte a címeket és sajnos a tervezett szakmutató nem készült el - így a helyi érdekű irodalom csak hosszas böngészés árán elemezhető ki. Szinnyei munkája egyedülálló a maga nemében, az övéhez mérhető cikkbibliográfia hazánkban azóta sem készült. A folyóiratok feltárásának más módja honosodott meg: részben a szakbibliográfiák, részben a periodikák retrospektív mutatói adnak tájékoztatást a bennük megjelent tanulmányokról. Szinnyei munkájának jelentőségét úttörő volta is emeli. Elsőként megjelent és legfontosabb kötetének kézbevételekor magyar nemzeti bibliográfiáról még nem beszélhetünk. Szabó Károly Régi magyar könyvtárának első kötete csak évek múlva, 1879-ben hagyta el a nyomdát, Petrik és Kiszlingstein Sándor könyvészetei is a nyolcvanas, kilencvenes években jelentek meg. Nemzeti bibliográfiánk legkorábbi időszakra vonatkozó kötetei a helyismereti irodalom összegyűjtésére adnak ugyan esélyt, de szerkesztésmódjuk - néhány kivételtől eltekintve - nem nyújt eligazítást a lokális szempontú kereséshez. Petrik Géza 1860-tól 1875-ig terjedő időszak hazai könyvtermését felölelő kötetének tárgymutatója viszont jól használható ilyen szempontból: a történelem, s azon belül Magyarország és Erdély története címszó alatt több, mint kilencven helytörténeti munka található, köztük folyóiratcikkek is - de adatainak jelentős része már nem hozott újat, mert Szinnyeinél is megtalálhatók voltak. Ugyancsak ez tapasztalható az életrajzok, művelődéstörténet, régészet, földrajz, népisme és statisztika tárgyköreiben. Más szakterületeken: természetrajz, orvostudomány, mezőgazdaság, nevelés-oktatás, mütan, művészetek és könyvészet - témánk szempontjából fontos sok, addig fel nem tárt adat található. Kiszlingstein Sándor folytatta a következő tárgyidőszakra vonatkozóan Petrik munkáját. Szakmutatója 18 csoportba rendezetten közli az 1876-tól 1885-ig megjelent hazai magyar nyelvű kiadványokat, beleértve az időszaki kiadványokat is, de a periodikák tartalmi feltárását elhagyta. A történelem szakcsoportban több mint harminc monográfia címe szerepel, a földrajzi és néprajzi részben csaknem ennyi, de a helyismeret szempontjából érdemes végignézni valamennyi tárgykört, amelynek lokális vonatkozása lehet. Ez a kötet 1890-ben jelent meg, a századforduló előtt újabb retrospektív könyvészeti összeállítás már nem készült, a hazai szakirodalom újabb terméséről a Magyar Könyvszemle és a Századok kurrens jegyzéke, valamint könyvkiadói jegyzékek adtak tájékoztatást. A folyóiratok tartalmi feltárására Szinnyei előtt nem sok példa volt, jóformán csak a Magyar Történelmi Tár első két kötetéről 1863-ban kiadott mutatót említhetjük. Helyismereti szempontból azok a mutatók használhatók eredményesen, amelyekhez tárgy-, illetve helynévmutató is járult. Ilyen volt az első Nyelvőr-Kalauz 1883-ban, a Természetrajzi Füzetek első tíz évfolyamának repertóriuma 1887-ben, a Földrajzi Közlemények név-és tárgymutatója 1888-ban, a Századok repertóriuma 1890-ben, a Néptanítók Lapjának repertóriuma 1893-ban, végül az Ethnographia és a Turisták Lapjának név- és tárgymutatói. 69