Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

Kálmán bibliográfiájából jól tájékozódhatunk, különösen a kiegészített reprint kiadás birtokában (Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561-1944. Baán Kálmán gyűjtését javította és kiegészítette Kóczy T. László és Gazda István. Budapest, 1984). így tehát csak mutatóban néhány, a millennium idején megjelent kiadvány: Balogh Gyula: Vas vármegye nemes családai (Szombathely, 1894); Csorna József: Abaúj-Torna vármegye nemes családai (Kassa, 1897). A millenniumi helytörténeti mozgalom, illetve a korabeli helytörténetírás értékelése A Századok c. folyóirat így értékelte a millennium alkalmából megjelent munkákat (A millenniumi kiállítás bezárása, Századok, 1896. IX. füzet): "Az az általános lelkesedés, mely a millennium alkalmából az egész nemzetet átjárta, sok más nyomokat is hagyott maga után, részint már elkészülteket, részint készülőfélben lévőket. A városok és vármegyék siettek megíratni monographiájukat, s ezek közül már egy egész sereg készen van. Egy sincs köztük, melyet a történetírók nem használhatnának, nagyrészük pedig nagy és fontos szolgálatot tesz az ügynek, nem csak azzal, hogy jól vannak írva, hanem gazdag okmánytárukkal, mely új forrásokat nyit meg a történetírók számára. Épen ilyen nagy szolgálatot tesz Wlassics közoktatásügyi miniszter úr is avval, hogy az iskolák történetének megírását elrendelte.... Nem megvetendő eredmény az is, hogy a városok, vármegyék siettek múzeumaik vagy dísztermeik számára valamely kiváló történeti esemény megfestését megrendelni... Idesorozhatjuk a történelmi térképeket is, melyek egyes millenniumi bizottságok által megrendeltettek." Az utókor, a 20. századi magyar történetírás-történet értékelése nem ilyen egyértelműen pozitív. A kritika részben jogos is, hiszen a korabeli történetírás sok esetben adós maradt a kibúvárkodott adathalmazok méltó feldolgozásával. Szekfű Gyula, némiképpen a hivatásos történész "elefántcsonttornyából", a következőképpen jellemezte a korszak történetírását (A magyar történetírás új útjai. 2. kiadás, Bp. 1932, 424. o.) - nem rejtve véka alá súlyos, elmarasztaló, s bizonyos szempontból igaztalan kritikáját: "Ez a korszak az, a 19. század hetvenes éveitől kezdve majdnem egészen a világháborúig, amikor a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt megindul a történeti kútfők felkutatása és kiadása, amikor a történészek szétszélednek az ország és a külföld levéltáraiba és könyvtáraiba, s onnan visszatérve nem egyszer majdnem kommentár nélkül közlik az ott talált, legtöbbnyire értékes, történeti kútfőanyagot. Vannak e korból akadémikus tudósok, kiknek életmunkáját végiglapozva még azon tényekről sem tudjuk meg a véleményüket, melyekre pedig ők adtak ki döntő fontosságú adatokat. E néma történészek munkája nagy tömeg ismerettel gazdagított bennünket, amiért hálával tartozunk nekik, de a feldolgozást és az elmúlt dolgok politikai megítélését jóformán semmivel sem vitte előbbre." Szekfü álláspontját vallotta lényegében a népiségtörténet legjelentősebb kutatója, Mályusz Elemér (uo., 251 skk. o.) is: "... a mi helytörténeti irodalmunk teljességgel alkalmatlan arra, hogy építeni lehessen rá. Sőt, tovább menve, azt kell mondanunk, hogy nemcsak ily messzi célokra elégtelen, hanem még a legprimitívebb követelményeknek sem tesz eleget. Ma ugyanis helytörténeti monográfiáinkat - tisztelet az igen csekély számú kivételnek - vagy üzletes vállalkozók tákolják össze, vagy jó szándékú, de tanulatlan dilettánsok írják. A szakember, ha egy ilyen monográfiát a kezébe vesz, elszörnyed a benne összehalmozott naivságokon vagy legjobb esetben elcsépelt közhelyeken. A gyanútlan laikus pedig, aki okulás kedvéért kezdi olvasni lakóhelyének monográfiáját, rövidesen beleun abba az áldatlan fáradtságba, hogy ily betütengeren rágja át magát, amelyből semmit sem tanul. Mert csak száraz, egymással össze nem függő adatokat, egymás mellé sorozott cédulák tartalmát találja a könyvben, és nem feleletet oly kérdésekre, amelyek a múlttal kapcsolatban elsősorban érdeklik...". 59