Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Katsányi Sándor: A Budapestensia kialakulása avagy három könyvtáros-portré

Lett ilyen ember. A sors iróniája, hogy nem egy, hanem kettő. A fővárosi könyvtárat ketten kezdték építeni, mint hajdan Róma falait. Egyfelől Toldy László, a fővárosi levéltár vezetője vállalkozott a könyvtár létrehozására, miközben másfelől Kőrösy József, a Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója már javában alakította a maga bővülő, könyvtárrá nemesedő gyűjteményét. Kettős arckép: Toldy László és Kó'rösy József A történet két főszereplője a századvég magyar értelmiségének két tipikus alakja. Talán érdemes portréjuknál a szokásosnál hosszabban elidőzni. Toldy László a hagyományos nemzeti műveltség iránt elkötelezett családi örökség folytatója. Apja, Toldy Ferenc "a magyar történetírás atyja", aki élethivatásának a régi magyar irodalom emlékeinek gyűjtését, feldolgozását és népszerűsítését tartja. Gyűjtés, feldolgozás, továbbítás: a könyvtári tevékenységnek is alapműveletei. Toldy Ferenc életmüvét tekintve: irodalomtörténész, foglalkozását tekintve: könyvtáros. Toldy László, a fiú a szó klasszikus értelmében konzervatív: a múlt értékeinek tisztelője, lelkes ápolója. Foglalkozása: levéltáros. Szellemi irányultságát jól tükrözik műveinek címei. Pl.: A régi magyarok műveltségének története, Zrínyi Miklós könyvtára, Virág Benedek költészete, Magyarország műveltségi állapota az Anjouk korában stb. Toldy szaktudós, aki kiadja 7 kötetben A fővárosi alapítványi oklevelek gyűjteményét, de mindenek előtt népművelő, a szó legnemesebb értelmében: tankönyvek és magyar történeti témájú ismeretterjesztő művek szerzője, a Magyar Ifjúság Lapjának szerkesztője. Ismerve a családi hagyományt és Toldy László beállítottságát, nem lepődhetünk meg aktív érdeklődésén a nálunk ez idő tájt kibontakozó közművelődési könyvtári kezdeményezések iránt. A Budai Könyvtár Egylet tevékenységét, az első korszerű és eredményes budapesti közművelődési könyvtári kísérletet (mely, mellesleg, könyvtártörténetünkben máig nem kapta meg méltó helyét) több cikkében kíséri figyelemmel. S mikor a városi tanács az 1891-es ülés után vállalkozót keres a létesítendő fővárosi könyvtár megszervezésére, Toldy László, mint a Fővárosi Levéltár vezetője, készségesen vállalkozik erre a a nagyon is bizonytalan feladatra. Ha Toldy Lászlóban a magyar századforduló nemzeti-értékkonzervatív értelmiségének tipikus alakjára ismertünk, Kőrösy József a kor másik meghatározó típusát képviseli: az első generációs új, liberális értelmiséget. Őt nem köti családi hagyomány. Apja zsidó kereskedő volt, tönkrement és vidékre vonult, fiát sógorára, egy fővárosi orvosra bízta, az taníttatta ki az érettségiig. Utána self-made men-ként maga törte az utat magának: kenyerét egy pénzintézetnél, az Első Magyar Biztosító Társaságnál kereste, később elvégezte az egyetemet. A fiatal Kőrösyt - Toldyval ellentétben nem a humaniórák, az irodalom és a történelem érdeklik, hanem a társadalom jelenének élete, a város lakóinak gazdasága vagy szegénysége, műveltsége, egészségi állapota, s ezek egzakt vizsgálatának módszere, a statisztika. Egyre mélyrehatóbb cikkeket, tanulmányokat ír a magyar társadalom kérdéseiről. Felfigyelnek rá, Kemény Zsigmond megbízza a Pesti Napló nemzetgazdasági rovatának vezetésével. 1870-ben meghívják az újonnan szervezett Fővárosi Statisztikai Hivatal élére. Szerencsés választás volt. Kőrösy felkészültsége, sokoldalú érdeklődése, páratlan alkotóereje 1870 után, az új intézmény élén bontakozott ki a maga teljességében, ekkor vált a századvég kiemelkedő társadalomtudósává. 36