Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Dr. Fülöp Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa

pusztult a határ, vagy ellopták a másikét. 1601-ben elhatározták Fehérvár felszabadítását, a magyar és a császári seregek Fehérvár alá érkeztek, elkezdték a város lövetését és a Bazilika nagy tornyába egy becsapódás történt, felrobbant a törökök összes lőpora, ami azt jelenti, hogy a Bazilika hatalmas tornya szétdőlt, a déli hajó leomlott, a középső hajó is félig leomlott és csak az északi hajó maradt úgy-ahogy épségben. A török persze ezt nem javította ki. 1688-ban szabadult fel a város a török uralom alól, ekkor új szerzeményű területnek számított, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem fölszabadítjuk, hanem elfoglaljuk és sarcoljuk, zsaroljuk rendesen, tehát mintha idegen terület lenne. Ez a helyzet kb. 12 évig tartott, amikor aztán végre helyreállt a rend és Fejér megye újra betagozódott a királyi vármegyék sorába, megalakult újra a megyei önkormányzat, főispánokkal és megalakult a fehérvári városi tanács. Fehérvár város tanácsa sok évig küzdött azért, hogy visszakapja azokat a jogokat, amelyek korábban megillették, a szabad királyi városi jogokat, amelyeket a hiedelemmel ellentétben nem Szent Istvántól kapott, hanem II. Istvántól, viszont ez egy olyan jog volt a középkorban, amely alapul szolgált nagyon sok más városban a helyi jog kialakításához Kassától egészen Lőcséig, meg a déli városokban is. Fehérvár ettől kezdve megszűnt királyi székhely lenni, hiszen a jó Habsburgjaink Pozsonyban voltak és Bécsben, kényelmesebb volt Pozsonyban koronáztatni magukat, országgyűlést tartani, mint egy lerombolt és lepusztult, gyakorlatilag romhalom várat újra középkori pompájába visszavarázsolni. Az 1740-és években indul meg a város fejlődése, elsősorban egyházi építkezésekkel, ekkor épül a karmeliták temploma és rendháza, a ciszterci rendház és templom, a ferences rendház és templom, s ekkor épülnek az első nagyobb paloták, a főúri paloták és a polgári paloták. 1777-ben a fehérvári püspökség megalapítására kerül sor, Mária Terézia hozza létre, ekkor az első fehérvári püspök, aki nem a mai püspöki palotában lakott, méltatlannak érezte, hogy a Bazilika északi oldalhajójában misézzen, és a régi préposti palotában, ami gyakorlatilag egy kis putriszerü építmény volt a korábbi épületekhez képest, ezért kitette a jezsuitákat a domb tetején álló templomból, a mai püspöki székesegyházból. A Bazilika kőanyagából megépítette a mai Püspöki Palotát 1801 -ben és a maradék követ pedig eladta a fehérvári polgároknak. Ezzel a Bazilika a föld színe alá került. Egy része a Püspökkert lett, más része pedig egy városi közforgalmi út. Ez a dolog nem sokáig volt tűrhető az ősök számára, mert alig fél évszázad múlva III. Béla fölszólt a föld alól, hogy itt vagyunk! Egy kutat ástak és véletlenül rábukkantak III. Béla sírjára, amely azért maradt épségben, mert Károly Róbert hál'Istennek márvány lappal fedette be a sírjukat kb. I méter mélységben. 1848. december 5-én került elő a két sír, rögtön sor került a feltárásra, a Nemzeti Múzeumba kerültek a leletek, és akkora volt a fólbuzdulás, hogy folytatni akarták a feltárásokat. December 19-én megérkeztek Windischgrätz csapatai, úgyhogy erre nem került sor. 1849 - Világos. Világos, hogy nem lehetett mit csinálni, de 1862-től a közakarat összeszedte azt a pénzt, amellyel újra lehetett folytatni a feltárásokat. 1862-től a 80-as évek végéig több ásatás volt, amellyel Henszlmann Imre a Bazilikának a nagy vonalait tisztázta, nagyon sok sírt, nagyon sok kőanyagot feltárt, és utána ezt természetesen visszatemették, tehát maradt az úttest, mert a Püspökkertben nem dolgozhatott. 1936-ban volt egy nemes gesztus, hogy valami történjék még, hogy ne csak az úttest és a Püspökkert legyen, az akkori püspök fölajánlotta a kertnek azt a részét, mely alá a Bazilika esik. Ezzel alakult ki az első Romkert, amely a Bazilika északi és a középső hajó egy részét képezte. Aki régebben járt Fehérváron emlékszik rá, hogy egy kis kerítéssel volt egy gyönyörű kis Romkert-féle, ez 1938-ra készült el, a Szent István-év alkalmából. 1984-ben furcsa módon az MSZMP Központi Bizottsága hozott határozatot, hogy mi van itt kedves kutatók, már Oroszországban tudják a cári családokat, ha Vávelban már feltár33