Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Takács Miklós: Pável Ágoston könyvtári öröksége

Könyvtári elveinek korszerű megvalósítását tükrözi a gyűjteményen belül az a szerep, amelyet a folyóiratoknak szánt és biztosított. A periodikumok jelenléte és választéka Pável korában még nem számított olyan szerves és természetes állományrésznek, mint manapság. A gazdag gyűjteményben különösen sok értékes irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat található. Vásárlások útján, a Vasi Szemle duplumpéldányainak ügyes felhasználásával olyan folyóirat állományt gyűjtött össze, amely - a háborús veszteségek ellenére - a kutatók és szakemberek részéről fél évszázad múltán is sok elismerést szerez a könyvtár utódjának, a szombathelyi könyvtárnak. Kitartó figyelemmel gyűjtötte a Vas megyei nyomdák termékeit és tartalmuktól függetlenül egy csoportba osztotta azokat. Előadásom időbeli korlátozottsága nem teszi lehetővé, hogy terjedelmesebben és részletezőbben elemezzük a városi könyvtár állományának összetételét és értékeit Pável keze munkája nyomán. Az azonban talán az elhangzottakból is egyértelműnek tűnik, hogy Pável könyvtárosi szereplésének lényege és értéke elsősorban a gyűjtemény gondozásában és fejlesztésében van. Könyvtári érdemei vázlatos bemutatásának felsorolásához tartozik annak megemlítése is, hogy milyen jelentőséget tulajdonított a szolgáltatások folyamatosságának, a nyitvatartási időnek, a könyvtáros szolgálatkész tájékoztatásának, a helyben olvasás lehetőségének. Szívósan és kitartóan küzdött az önálló olvasóterem megnyitásáért. A speciális kívánságok és a magasabb szintű igények kielégítését nem tekintett a tudományos könyvtárak kizárólagos jogának és a tájékoztatás, a helyben olvasás feltételeinek megteremtésével a közművelődési könyvtár funkcióinak, szolgáltatásainak - a helyi társadalom szükségleteihez igazodó - kibővítésére törekedett. "Meg történt"- írja munkájáról egy kérdőívben adott válaszában - "hogy főleg a szakmunkáknál és szakkérdéseknél - egész délutánokat, sőt egész napokat kellett szentelni egy-egy olvasónak, míg közös munkával összehordtuk azt az anyagot, amelyre szüksége volt. Ez terhes munka és az adminisztráció rovására megy, de elkerülhetetlen, mert mégiscsak az olvasó egyéni és a kutatás tudományos vagy szépirodalmi érdeke a legfőbb könyvtári érdek." Az örökség önkényes szemezgetését még egy vonással szeretném kiegészíteni, a könyvtárosi "kuli-munka" megemlítésével. Amikor 1924-ben a könyvtár vezetését vállalta, vállalnia kellett azt a munkát is, amely az elhanyagolt állomány rendezésében, feltárásában, katalogizálásában rá várt. Igaz, hogy voltak kisegítői, azonban azok sem szakemberek és főleg nem főfoglalkozásúak. Ő maga is leírta, - de utódai sem tudják másképp elképzelni, - valóban éjt nappallá téve dolgozott, robotolt, vezette a leltárnaplót, ezrével írta a raktári jelzeteket, természetesen kézzel, hol piros ceruzával, hol tintába mártott tollal - másolta a katalóguscédulákat és szerkesztette azokból - példás szakszerűséggel - a könyvtár katalógusait. Arra is volt gondja és ideje, hogy nyomtatott katalógusban tájékoztassa a város közönségét a könyvtár választékáról. Aki életében végzett már könyvtári "aprómunkát", vezette a könyvtári nyilvántartásokat, bibliográfiát készített és rendezte, nyálazta a cédulák ezreit a szükséges sorrendben, az tudja csak igazán értékelni Pável Ágoston keze munkáját. Fáy Ervin, a tudós premontrei paptanár, aki a második világháborút követő legnehezebb időszakban állt a szombathelyi könyvtár élén, három évvel Pável halála után ezt írta róla: "Elismeréssel és hálával emlékezem meg legkedvesebb munkakörében kifejtett két évtizedes, értékes munkásságáról... és ...bizonyos vagyok abban, hogy az általa lefektetett alapokon kellő anyagpótlással, az állomány időszerű felfrissítésével, az övéhez hasonló lelkiismeretes munkával és talán a mainál megfelelőbb helyiségekkel felépül majd a város korszerű könyvtára. Ez, hogy Eötvös József szavaival éljek és Pável lelkiségét idézzem," - folytatja Fáy - "nemcsak a tudo27