Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

hatáskörébe tartozó intézmények tevékenységéről, 1907-től a Múzeumi és Könyvtári Értesítő c. folyóiratában. Az 1912. esztendőről szólva három múzeum vezetője tartotta fontosnak jelentésében feltüntetni, hogy helyi jellegű nyomtatott anyagot is beszereztek könyvtárukba: Debrecen, Keszthely, Nagybánya. Alighanem közelebb állt az igazsághoz Szabó Ervin, aki szerint "majd minden nyilvános könyvtárban van a helyi (lokális) irodalomnak ha kis gyűjteménye is..." Valószínűleg több könyvtárkezelő osztotta a hódmezővásárhelyi Székely János véleményét, aki 1912-ben az alábbiakat írta az öt évvel azelőtt megnyílt városi könyvtárról: ennek "kötelessége mindazokat a nyomtatásban kiadott könyveket, füzeteket és nyomtatványokat is összegyűjteni és megőrizni, amelyek a város kulturális, közgazdasági és közigazgatási életére vonatkozólag adatokat tartalmaznak. Az ide tartozó művek azonban a közkönyvtárban részletesebb szakcsoportokba osztva külön volnának kezelendők, mivel ezekre, rendeltetésük szerint, ritkábban van szükség, a művelődés általános terjesztésére alkalmatlanok s a búvárkodó szaktudóst vagy történetírót kivéve [...] az olvasóra érdekkel nem bírnak." Más adatokból is arra következtethetünk, hogy ekkor már elég általános a felismerés: a nyilvános (akár múzeumi, akár önálló) könyvtárakban szükség van a helyismereti dokumentumokra, de változatlanul a megőrzés és a kutatói igények kielégítésének szándéka dominált. Forrásaink arról is árulkodnak, hogy a gyarapítás ritkán volt rendszeres, a kezeléssel összefüggő feladatokat pedig kevesen tudták szakszerűen ellátni. Az első helyismereti különgyüjtemény Budapesten jött létre, a Fővárosi Könyvtárban. Mivel holnap külön előadást hallgatunk meg a fővárosi fejleményekről, azok részleteit mellőzhetjük. Röviden mégis beszélnünk kell a történések legfőbb mozzanatairól, hiszen az ország legrégibb és legnagyobb helyismereti könyvtári műhelyéről van szó. Amikor a közgyűlés 1903-ban határozatot hozott a fővárosi nyilvános könyvtár megalapításáról, egyik célként fogalmazta meg: "a fővárosra vonatkozó mindennemű irodalmi termékeket gyűjteni." A döntés nyomán egyesítették és 1904-ben megnyitották az imént említett statisztikai és levéltári (közigazgatási) szakkönyvtár állományát. Az új intézmény vezetője, a kiváló könyvtárelméleti gondolkodó és gyakorlati szakember, Szabó Ervin világosan látta a helyismereti gyűjtemény jelentőségét és irányításával nagy gondot fordítottak a várostörténeti és városismereti irodalom beszerzésére és feldolgozására. Sikerült elérnie azt is, hogy a Fővárosi Házinyomda termékeiből két-két példányt ingyen kapjanak. A könyvtár kezdte el először hazánkban a lapkivágatok - vagy ahogy itt mondották: újságszelvények - gyűjtését is. Majd 1913-ban, a könyvtár teljes átszervezése során - angol mintára - külön osztályként kialakították a Budapest Gyűjteményt, amely 1914-ben már külön olvasóteremben és külön raktárrészleggel, külön munkatársakkal állt az olvasók rendelkezésére. Kiemelkedő állomás ez, mert a későbbi évek, évtizedek alatt páratlan mennyiségű és roppant értékű, rendkívül differenciált dokumentumanyag gyűlt össze, jórészt sikerült biztosítani ennek feltártságát, a kiadványok egész sora látott napvilágot, az állományt nagyon-nagyon sok kutató, diák, érdeklődő használta. Módszertani szempontból is mindmáig mintaadó intézmény Csekély mértékű a korabeli könyvtártani irodalom művelőinek érdeklődése a helyismeret akkor még kialakulatlan, voltaképpen alig-alig létező problémaköre iránt. Szabó Ervin cikkeiben is csak egy-két érintőleges megjegyzéssel találkozunk. Jellemző tény, hogy az 1907-ben megrendezett pécsi szabadtanítási kongresszusnak a népkönyvtárakról folytatott igen heves vitájában Ferenczi Zoltán, a budapesti tudományegyetem könyvtárának igazgatója, a téma egyik előadója mindössze egy félmondat erejéig utalt - ha egyáltalán ennek szánta - a lokális irodalomra: "a népkönyvtár a maga jól megválogatott olvasmányaival elő akarja mozdítani a szülőfaluhoz, szűkebb hazához ragaszkodást..." Arról viszont, hogy ezt miként képzelte megvalósítani, egy szót sem ejtett, sem ő, sem más. A hivatalos könyvtárpolitikához közel álló másik kivá12